Csodálatos a liturgiában, hogy évről évre körforgás-szerűen ismétlődnek ünnepeink! Hogy Jézus élete és tanítása kapcsán újból és újból elmélkedni tudunk Isten szeretetéről. A családban is ünnepeljük a születésnapokat, névnapokat, a fontos események évfordulóit. Ilyenkor pár órára, napra, figyelmünk középpontjába a szeretett személy kerül. Karácsony túl azon, hogy a kereszténységnek, de az egész világ nagy családjának, az emberiségnek is egyik legnagyobb ünnepe. Középpontjában a látható és láthatatlan Isten áll. Maga az esemény a legszebb történet, ami ezen a földön az idők kezdete óta történt. Az Isten akaratából, az Ő terve szerint, az általa meghatározott időben, egyszer csak bekövetkezett ez a mindent felülmúló történet. Az Isten, az Ő Egyszülött Fiában, emberi testet vett fel. Jézus osztozott emberi sorsunkban, megtapasztalhatóvá tette számunkra az Istent, közvetítette az Ő szeretetét, és üzenetét a világ felé. A Megváltás műve által pedig kiengesztelte Istent a bűnös világgal. Hatása örökérvényű az ember számára. Azóta szólíthatjuk és tudhatjuk az Istent Atyánknak, azóta kapta az emberiség földi anyán túl az égi édesanyát, Máriát. Azóta lehetünk igazán tisztában emberi mivoltunk értékességével és méltóságával. Nem győzünk eleget csodálkozni azon, hogy Isten mennyire nem kímélte Szent Józsefet, az Istenanyát és Jézust a földi nyomorúságtól. Hogy szamárháton több napos járóföldet tegyen meg, senki sem kívánná a mai kismamáktól. Máriának természetes, hogy engedelmeskedjen a törvénynek. Eszében sincs félni, aggódni, noha bizonyára emberileg neki sem volt könnyű. Az angyaltól azt a hírt kapta, hogy gyermeke fog születni, aki az Isten Fia. Bár az üzenet nem szól arról, hogy miképp történik majd, de ez nem is fontos. Mitől kellene tartania Máriának, ha Isten vele van? Mi érhetné Isten beleegyezése, akarata nélkül? A mi életünkben ugyanígy történik. Istennek, minden emberre külön-külön gondja van. Nem az a kérdés aggasztó helyzetben, hogy Isten keze milyen eseményeken keresztül vezet, hanem csak az, hogy az ő kezébe kapaszkodunk-e? Tudjuk, hogy a Szent Családot éjszakára senki se fogadta be. Jézus rendkívül szerény körülmények közé született. A közöny nem csak ezt a mai világot fertőzte meg. A mulasztás bűne is végigkíséri az emberiség életét. Bár mi, emberek nem teszünk egyenlőségjelet a rossz és a jó elmulasztása közé, de Isten igen. Ha belegondolunk, vajon lenne-e ennyi rossz a világban, ha mindenki csak a saját lehetőségein belül nem mulasztaná el azt a jót, amit megtehet? A Máriával szembeni mulasztás elutasítás is egyben. Vajon ha az Isten-anyát, majd az Isten Fiát is elutasították, jogot formálhat-e bárki a különbségtételre? Isten Fia minden ember üdvösségéért jött. Előtte mindnyájan Isten Irgalmára szoruló, megtérésre hívott, végtelenül szeretett emberek vagyunk. Mi keresztények ennek az Irgalomnak vagyunk tanúi és továbbadói itt a Földön.
Robi atya
