Lelkiség

Néhány nappal ezelőtt Gyuri atyáékkal beszélgettünk az ünnepeinkről, a parancsolt ünnepek kérdéséről, azokhoz való hozzáállásunkról. Az év 52 vasárnapja mellett Egyházunk 5 parancsolt ünnepre kötelezi a katolikus híveket. Ezek közül az egyik épp a legutóbb, Mindenszentek ünnepe volt. Talán nem szerencsés kifejezés a parancsolt szó. Hiszen Istenkapcsolatunkban nem jó, ha valamit parancsra vagy félelemből teszünk, ám az Egyház mégiscsak fontosnak tartja, hogy részt vegyünk szentmisén ezeken a napokon, jóllehet nem mindegyik munkaszüneti nap, szemben jó néhány nyugat-európai országgal.

Január 1. Mária Istenanyasága, Január 6. Vízkereszt, Augusztus 15. Mária Mennybevétele, November 1. Mindenszentek, December 25. Karácsony. Ezek azok az ünnepek, amelyeken akkor is „kötelező” a részvétel, ha nem vasárnapra esik.

Minden ünnep, egy kis mennyország, ahol az ég és a föld összeér. Nekünk, hívő embereknek, az ünnep alkalom arra, hogy boldogan, és örömmel éljük meg az Istennel való együttlétet. Ezt is kifejezik azok a szolgálatok, amelyeket ilyenkor az énekkar, vagy a liturgikus szolgálattevők végeznek. A mennyországban egész biztosan nem lesznek ünnepek, mert létünk minden pillanata maga az Ünnep lesz. Mivel itt a Földön csak töredékes, törékeny, és tökéletlen az Istenkapcsolatunk, ezért is van szükségünk ünnepekre.

Az ünnep kiemel minket a hétköznapok szürkeségéből, napjaink gondjaiból, küzdelmeiből. Megállunk, és Istenre, illetve az ő hozzánk küldött üzenetére figyelünk. Szabaddá tesszük magunkat arra, hogy befogadjuk kegyelmi ajándékait. Ez minden ünnepre igaz, vasárnapjainkra és parancsolt ünnepeinkre is. Ha így tudjuk nézni, ezek az ünnepek már nem parancsolt, hanem vágyott ünnepekké válnak.

Robi atya

Ferenc pápa 2023 őszén püspöki szinódust tart Rómában, ehhez kapcsolódva kétéves szinódusi folyamatot hirdetett meg, amelynek első szakasza az egyházmegyei szakasz. Ezzel új tartalmat kíván adni a II. vatikáni zsinat után létrehozott püspöki szinódus intézményének, lehetővé téve, hogy világszerte a hívők közössége is elmondhassa álláspontját korunk lelki, erkölcsi és társadalmi problémáiról.

Ez az út – vagyis közös gondolkodás – 2021 októberétől 2023 októberéig három szakaszban (egyházmegyék, világrészek, világegyház) nem központilag kidolgozott munkadokumentumok alapján, hanem alulról, szinodális módon kívánja áttetkinteni az egyház helyzetét. A Szentatya minden katolikus keresztényt közös gondolkodásra hív. A felkészülés első szakasza az egyházmegyei szakasz, amely a megnyitástól 2022 márciusáig tart.

A résztvevők mindnyájan fohászkodjanak azért, hogy figyelhessenek a Szentlélek szándékára és a többiek szavára. Már a második vatikáni zsinat nyomatékosan kifejezte, hogy a katolikus egyházat nemcsak a hierarchia jelenti, hanem valamennyi hívőt is a hierarchiával egységben. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, és minden megkereszteltnek át kell élnie felelősségét az egyház ügyéért.

A Szentatya szerint Isten szándéka az Egyház számára a szinodalitás a harmadik évezredben. A szinódus közös úton levést jelent. A kereszténység ősi eljárásmódja, ősi tapasztalata, hogy együtt vagyunk az úton, és ebben a közösségben segíteni kell a többiek haladását, fejlődését, előrejutását. Ezért e szinódus három kulcsszava: a közösség, a részvétel és a küldetés. A közösség azt jelenti, hogy Isten újszövetségi választott népéhez tartozunk; a részvétel kapcsán azon kell elgondolkodnunk, hogy mi a feladatunk ebben a közösségben; a küldetés pedig az Egyház Krisztustól kapott megbízása, amely szerint a világon minden ember számára az üdvösség örömhírét kell hirdetni.

Marton Zsolt Váci Megyéspüspök Úr október 16-án nyitotta meg egyházmegyénkben ezt az utat. Ő maga lelki segítségnyújtással szeretné elvezetni a rábízottakat: papokat, diakónusokat, munkatársakat, híveket az élő Isten-kapcsolatra. „Isten országát építeni az egyházmegyében egységben, hitelesen és átlátható módon lehet. Az a vágyam, hogy ha ránk néznek majd, akkor azt mondják a kívülállók: de jó lenne közétek tartozni! Szeretnék Krisztus-hívő, keresztény lenni köztetek! Ha pedig a Váci Egyházmegyében él valaki, azt mondhassa: jó ide tartozni, jó itt élni. A közösségi alapon működő plébániai rendszer életet generál.” Ennek a közösség-alapú egyháznak a megújítása az, amit a Főpásztor fő feladatatának tekint. Marton Zolt Püspök Úr szerint „a Szentatya szándéka, hogy ebbe a folyamatba minden katolikus keresztény be legyen vonva. Ennek szellemében fogjuk párbeszédre hívni a testvéreket a plébániákon, a képviselőtestületeken és kiscsoportokban való szinodális beszélgetéseken.”

Robi atya