Vízkeresztre

Babits Mihály költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja. Tudós költőnek is nevezték társai. Verseiben gyakran megjelenik katolikus életfilozófiája, mégis egész életét egyfajta istenkeresés jellemezte. Így ír hitéről: „Mi tart fönn? Mi a gyökér, mely nem szakad el? Mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz… Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne….” Babits a kereszten (halálos betegségében) találkozott Krisztussal, ezért nem tudott költeményeiben emléket állítani a „hit boldog óráiról”. Egész életútját összefoglalja a Csillag után című verse, melyről most, Vízkereszt ünnepéhez közeledve érezhetjük, hogy mennyire aktuális saját életünkre vonatkozóan is. Egész életünk során Jézus felé haladunk, oly sok buktatóval, akadállyal, megpróbáltatással teli úton, és igyekezetünkben végül nem a betlehemi Kisdedhez, hanem az értünk Golgotán meghalt Krisztushoz érünk. Őelőtte számot kell adnunk mindenről. Arról is, amit tettünk, és arról is, amit elmulasztottunk. De hisszük, és bízunk abban, hogy az ő Irgalma felemel és üdvözít minket.

Robi atya

Babits Mihály: Csillag után