Babits Mihály költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja. Tudós költőnek is nevezték társai. Verseiben gyakran megjelenik katolikus életfilozófiája, mégis egész életét egyfajta istenkeresés jellemezte. Így ír hitéről: „Mi tart fönn? Mi a gyökér, mely nem szakad el? Mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz… Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne….” Babits a kereszten (halálos betegségében) találkozott Krisztussal, ezért nem tudott költeményeiben emléket állítani a „hit boldog óráiról”. Egész életútját összefoglalja a Csillag után című verse, melyről most, Vízkereszt ünnepéhez közeledve érezhetjük, hogy mennyire aktuális saját életünkre vonatkozóan is. Egész életünk során Jézus felé haladunk, oly sok buktatóval, akadállyal, megpróbáltatással teli úton, és igyekezetünkben végül nem a betlehemi Kisdedhez, hanem az értünk Golgotán meghalt Krisztushoz érünk. Őelőtte számot kell adnunk mindenről. Arról is, amit tettünk, és arról is, amit elmulasztottunk. De hisszük, és bízunk abban, hogy az ő Irgalma felemel és üdvözít minket.
Robi atya
Babits Mihály: Csillag után
Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok…
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton –
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
„Aranyad tilos kivinni!”
szólna ott a vámos rám.
„Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.”
Százszor megállítanának, –
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat.
