Advent első vasárnapján a fél 10-es szentmisében tartottuk a befogadás szertartását azoknak a testvéreinknek, akik az Útkereső közösség tagjaiként szentségfelvételre készülnek. Szívet melengető, és mélyen megindító volt, ahogy Iza, Ildikó és Máté kiállt a közösség elé, hogy tanúságot tegyen. A szertartás során ígéretet tettek, hogy továbbra is hűségesek maradnak Jézushoz és egyben kezeseik is arról nyilatkoztak, hogy ezentúl is mellettük állnak. Megható pillanata volt ennek az ünnepnek, amikor mindegyikük felolvasta az általa választott szentírási részt, mintegy vezérfonalul. Jó volt érezni és megtapasztalni a Szentlélek jelenlétét, a közösség erejét, az együvé tartozás örömét. Az alábbiakban az ő tanúságtételüket olvashatjuk.
Robi atya
„Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” Filippiekhez írt levél 2, 14-15
Voltunk már sokan úgy talán, hogy azt éreztük, életünk üres, értéktelen, céltalan, és mi magunk is teher vagyunk társaink számára.
Isten viszont saját képmására teremtett Minket, mi vagyunk az Ő hibátlan gyermekei. Mi azonban erről könnyen megfeledkezünk, és a mai világ hatására folyton többet és többet akarunk magunknak elérni, megfeledkezve mindarról a Jóról, ami most van.
Minden nap Hálát kell adnunk és zúgolódás nélkül élni ebben a háborúval szőtt, nehéz és elfajult világban, hogy világítsunk keresztényekként, és mutassuk az utat a hit nélkül elő embertársainknak, akárcsak a világítótornyok teszik azt a szárazföldön.
Iza
“Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (János 14,1-7)
Azt mondja magáról Jézus, hogy ő maga az ÚT az Atyához. Felnőtt koromban kaptam meghívást arra, hogy én is az ÚT-at, azaz magát Jézust éljem, járjam! Nem kerestem ezt az ÚT-at, az ÚT talált rám, mint elveszett bárányra. Ezúton is köszönöm Istennek, hogy a saját gyermekemet használta eszközül az én megtérítésemhez! Nagyon hálás vagyok neki! Azért állok most itt, mert hálával, köszönettel, reménnyel eltelve hiszem, hogy ebben a közösségben, a közösség támogatásával fogom tudni járni Jézust, az ÚT-at az Atyához!
Ildikó
“De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” (Izajás 40,31)
Ez a Szentírási részlet példázza nekem legjobban, hogy Isten mennyi erőt ad nekem az életünk építéséhez. Ebben a sok jóban és szeretetben találtam meg Istent, és az ő jóságát és gondviselését.
Máté
