„Jézus tovább folytatva útját, látta, hogy egy Máté nevű ember ül a vámnál. „Kövess engem!” – szólította meg. Az felkelt, és követte” (Mt 9,99) Belegondoltunk-e már abba, hogy mindannyiunk hite az apostolokén alapszik? Mindnyájan valakitől kaptuk a hit ajándékát: szüleinktől, nagyszüleinktől, papjainktól, akik szintén valaki által kapták a hitet, és így tovább. Visszavezetve a hit titokzatos, ősidőkbe nyúló, történelmi mélységekben rejlő láncolata elvezet minket az apostolokhoz, akik az életüket is feláldozták Krisztusért.
Caravaggio Máté meghívása című műve csodálatos alkotás. A képet Rómában, a San Luigi dei Francesi templomban őrzik. Megrendítő élmény hosszan szemlélni ezt az alkotást. A hely szűke miatt nincs mód egy részletes elemzésre, de két mozzanatra érdemes felfigyelni. Az egyik az a merev görnyedtség, amellyel a vámosok körbeveszik a pénzasztalt, különösen az egyik, aki fel se néz, amikor Jézus belép, csak a pénzt számolgatja. Jézus ebből a rabságból hívja el Mátét követői sorába. Nemcsak a pénzvágy, sok egyéb bűnre vezető szenvedély is képes beteggé, görcsössé tenni az embert, ami elsorvasztja az ember lelkét. A másik mozzanat egy szimbólum, a fény jelenléte a képen, amely nem az ablakból, hanem valahonnan felülről érkezik, és minden szereplőt megvilágít. Vannak, akik észlelik, és vannak, akik nem reagálnak rá. Jézus meghívása minden időben felhangzik, és minden embernek szól. Minden időben és minden embernek. Lehetnek olyanok, akiknek különleges szerepet szánt az Isten az üdvtörténetben, de mindenkinek megadatik a kegyelem, a világosság, és mindenki szabadon dönt arról, hogy elfogadja vagy elutasítja, mégsem mindegy, hogy mit válaszol.
Napjainkban a vírusjárvány mindannyiunkat, hívőket és nem hívőket reflexióra, lelkiismeret-vizsgálatra, megtérésre szólít. Mi, hívők, tudjuk, hogy ez a megtérés csakis a feltámadt Krisztus erejében lehetséges. „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Róm 5,5). A Szeretet-Isten Lelke szeretettel hatja át, újjáteremti az önző emberi szíveket. Csakis így valósulhat meg a fokozatos egyesülés Isten és ember, ember és ember között. Különben a birtok- és hatalomvágytól mozgatott materialista világ elpusztítja önmagát. Jövőnk tehát attól függ, hogy meghalljuk-e a megtérésre szólító isteni figyelmeztetést. De magát a kegyelem felé való nyitottságot és szolgáló szeretet tetteit is csak a Lélek ajándékának köszönhetjük. Ezért szünet nélkül kérnünk kell az Atyától a Lélek ajándékát. (Vö. Lk 11,13)
Robi atya
