Hírlevelünkön keresztül is nagy szeretettel köszöntök mindenkit. Már 4. napja karanténban vagyok, hála Istennek eddig különösebb panaszom nincsen és remélem nem is lesz. Sokat olvasok, töltekezek szellemileg, lelkileg egyaránt. Külön köszönöm imáitokat, szeretettel teli érdeklődéseteket, és minden – a közösséget érintő – szolgálatotokat. Kérlek benneteket, továbbra is imádkozzatok a betegekért, szenvedőkért, magányosokért és mindazokért, akiknek most nagy-nagy szüksége van imádságra.
Az újabb szigorításokkal kapcsolatban tapasztalhatjuk megszokott életünk lelassulását, bizonyos értelemben leegyszerűsödését. Ne felejtsük el ebben is meglátni az Úr irgalmát és szeretetét. Páll Marci a minap arra hívta fel a figyelmünket, egy on-line beszélgetés során, hogy ezzel újabb esélyt kaptunk az Úrtól. Alkalmunk van arra, hogy megálljunk, elcsendesedjünk, tudatosabban készüljünk a karácsonyra, egyszóval igazi adventünk legyen, minden sallangtól, rohanástól, felesleges díszkivilágítástól mentesen.
Ez a rendkívüli helyzet, ami mindannyiunk javát, egészségét, biztonságát szolgálja, alkalmat teremt arra, hogy megálljunk és elkezdjük szemlélni a Gondviselő Isten megannyi csodáját életünkben, amelyért hálával tartozunk. Fedezzük fel az Ő szeretetét, irgalmát, amit nap, mint nap megtapasztalhatunk. Intéseit, amelyek a biztonságos mederbe terelik életünket. Üzenetét, mely megtanít emberségesebb életet élni. Ez a kényszerű pihenés rádöbbent arra is, hogy milyen könnyen beálltunk azoknak a sorába, akik vagy elfelejtették az Istent, vagy úgy élnek, mintha Isten nem is létezne.
Pedig a csendben ma is van mondanivalója az Úrnak. Igéje utat mutat, reményt és vigaszt nyújt. Az Úr velünk van amikor megtapasztaljuk a szeretet és összefogás erejét. Velünk van azokon keresztül, akik felelősen vezetik nemzetünket, ugyanakkor jobban tudatosul bennünk felelősségünk saját és embertársaink sorsáért. Az Úr velünk van, azokon keresztül, akik a betegek, szenvedők, elmagányosodottak szolgálatának szentelik az életüket, mint orvosok, ápolók, gondozók. Az Úr velünk van akkor, amikor életünk fájdalmas óráit éljük. Mert „Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig” (Mt, 28, 20).
Robi atya
