A hagyomány szerint csodával határos módon hét évszázaddal ezelőtt, 1294. december 10-én került Mária názáreti házacskája az Adria-parti olasz városba, Loretóba. Szent II. János Pál pápa, a kegyhely létének 700. évfordulóján kiemelte a loretói szentély három nagy üzenetét: Az első a kegyelem üzenete, Isten ingyenes ajándékáé. Erről az ajándékról szüntelenül elmélkednünk kell, törekednünk arra, hogy újból rátaláljunk, ha már elveszítettük volna, főként a bűnbánat szentségében, a gyónásban. A második üzenet a hité, amely nemcsak ésszerű belátása a kinyilatkoztatott igazságnak, hanem
engedelmesség is, Isten elfogadása életünkben, nagylelkű és tökéletes “igen” terveire, amint Máriáé volt az Angyali Üdvözlet pillanatában. Végül a harmadik üzenet az üdvösség üzenete, amelyet Isten szegénységben és elfelejtettségben emberré lett Fia hozott el valamennyiünknek. A loretói litánia a mai formájában a XVI. században tűnik fel először, de már a XII. századból is ismerünk hasonló, közös végzésre készült imádságot. Az általunk ismert loretói litánia a Loreto városának bazilikájában lévő Szent Házból származik, ahol – adataink szerint – 1575-től, mások szerint már 1400-tól minden szombaton elénekelték a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Loretoban járt és meghallotta ennek éneklését, átvette imakönyvébe, és terjesztette. VIII. Orbán pápa 1691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző templomokban készült Mária-litániákat, és egyetemes használatra a loretói litániát rendelte el. XIII. Leó pápa ezt 1886-ban megújította. A pápák azóta is mindig hangsúlyozták a litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét. Buzdítom én is a kedves testvéreket, különösen májusban, a Szűzanya hónapjában ennek az imádságnak elimádkozására, melyet templomainkban közösen is elvégzünk!
Robi atya
