Lelkiség
Advent első vasárnapján a fél 10-es szentmisében tartottuk a befogadás szertartását azoknak a testvéreinknek, akik az Útkereső közösség tagjaiként szentségfelvételre készülnek. Szívet melengető, és mélyen megindító volt, ahogy Iza, Ildikó és Máté kiállt a közösség elé, hogy tanúságot tegyen. A szertartás során ígéretet tettek, hogy továbbra is hűségesek maradnak Jézushoz és egyben kezeseik is arról nyilatkoztak, hogy ezentúl is mellettük állnak. Megható pillanata volt ennek az ünnepnek, amikor mindegyikük felolvasta az általa választott szentírási részt, mintegy vezérfonalul. Jó volt érezni és megtapasztalni a Szentlélek jelenlétét, a közösség erejét, az együvé tartozás örömét. Az alábbiakban az ő tanúságtételüket olvashatjuk.
Robi atya
„Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” Filippiekhez írt levél 2, 14-15
Voltunk már sokan úgy talán, hogy azt éreztük, életünk üres, értéktelen, céltalan, és mi magunk is teher vagyunk társaink számára.
Isten viszont saját képmására teremtett Minket, mi vagyunk az Ő hibátlan gyermekei. Mi azonban erről könnyen megfeledkezünk, és a mai világ hatására folyton többet és többet akarunk magunknak elérni, megfeledkezve mindarról a Jóról, ami most van.
Minden nap Hálát kell adnunk és zúgolódás nélkül élni ebben a háborúval szőtt, nehéz és elfajult világban, hogy világítsunk keresztényekként, és mutassuk az utat a hit nélkül elő embertársainknak, akárcsak a világítótornyok teszik azt a szárazföldön.
Iza
“Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (János 14,1-7)
Azt mondja magáról Jézus, hogy ő maga az ÚT az Atyához. Felnőtt koromban kaptam meghívást arra, hogy én is az ÚT-at, azaz magát Jézust éljem, járjam! Nem kerestem ezt az ÚT-at, az ÚT talált rám, mint elveszett bárányra. Ezúton is köszönöm Istennek, hogy a saját gyermekemet használta eszközül az én megtérítésemhez! Nagyon hálás vagyok neki! Azért állok most itt, mert hálával, köszönettel, reménnyel eltelve hiszem, hogy ebben a közösségben, a közösség támogatásával fogom tudni járni Jézust, az ÚT-at az Atyához!
Ildikó
“De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” (Izajás 40,31)
Ez a Szentírási részlet példázza nekem legjobban, hogy Isten mennyi erőt ad nekem az életünk építéséhez. Ebben a sok jóban és szeretetben találtam meg Istent, és az ő jóságát és gondviselését.
Máté
Dr. Fodor Réka – ‘Afréka’ – tanúságtétellel egybekötött könyvbemutatót tart templomunkban december 10-én vasárnap, a 9.30-as szentmise után. Az esemény középpontjában Réka közelmúltban elhunyt férjének, Greguss Sándor író-költőnek a héten megjelent ‘Megyek haza’ című könyve áll. A könyv ára 5400 Ft, de a helyszínen a korábban megjelent ‘Hang szól fentről’ (4500Ft) és ‘A hazaút talán’ (2800Ft) könyvekkel együtt akciósan a három könyv 10000 Ft-ért megvásárolható lesz. Szeretettel várjuk a kedves testvéreket!
Szent Mártont a kora középkor és az egyház történetének egyik legnépszerűbb szentjeként tartjuk számon. Katekumenként tudatosan kezdte beépíteni életébe Krisztus Urunk tanítását: komolyan vette az evangéliumot, mindig a saját életére vonatkoztatva azt. Püspökként már életében rendkívül ismert volt a hívek körében, bár egyáltalán nem akarta a hatalmat, nem kereste a népszerűséget. Igazi keresztényhez méltó, szerény életéért választotta példaképnek a nép, egy olyan időszakban, amikor az üldöztetések korától éppen csak megszabadult egyház vezetői nagyon hamar elfogadták a fényes ruhákat, a kényelmet, a gazdagságot és a hatalmat.
Az ünnepelt szent liturgikus emléknapján, egyházunk Máté evangéliuma szerint idézi fel Krisztusnak, az utolsó ítéletről szóló tanítását. Ebben a jelenetben, mely szerint, Krisztus jobbjára és baljára állítja az ítéleten az emberiséget, az is kiderül, hogy ki miért jutott az adott sorsra. Jézus az egész emberiséget, és minket mindnyájunkat a szeretet cselekedeteink alapján ítél meg. A Krisztussal való találkozásra minden embernek készülnie kell. A születés a halál kezdete. Mert aki megszületett, meg is hal. De a keresztény ember számára a halál nem más, mint az új és örök élet kapuja A leghosszabb, egy életen át tartó készületünk, erre a találkozásra kell, hogy irányuljon.
Isten, Jézusban minden parancsát, törvényét kinyilvánította. Nem mondhatjuk, hogy nem tudjuk, mit vár el tőlünk. Nincs annál nagyobb felelőtlenség, mint életünk legfontosabb megmérettetése elé készületlenül állni. Jézus az említett evangéliumi részben nem példázatot mond. Egyértelműen fogalmaz. Nem lehet félreérteni. Kijelenti, hogy az Ő szeretetének viszonzását, embertársainkkal szembeni magatartásunkon méri le. Jézus minden élethelyzetre ad útmutatót. Testi, lelki vonalon egyaránt. Sokkal mélyebbek ezek a helyzetek, mint ahogy szó szerint érthetnénk. Szembetűnő, hogy Jézus az ítéletkor nem az elkövetett bűnöket súlyozza. Nem a rossz a domináns. Hanem a jó hiánya. A mulasztás súlya. A rosszat csak a jó ellensúlyozhatja. Ha körülnézünk a világban, ami a rosszat fenntartja, az pont az elmulasztott jó.
Sokszor okoljuk Istent, hogy engedheti, hogy tűrheti a világban a bűnt, az igazságtalanságot, a testi-lelki nyomort. Pedig csak magunkat okolhatjuk, mert ezt mind-mind az ember idézte elő, neki is kell helyrehoznia. Aki ténylegesen okozta, nem fogja, hisz ha tudná mit tett, el se követi. Ahogy Jézus mondja a keresztfán: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. De annak, aki felismeri, – mert erkölcsileg magasabb szintről néz rá, és lehetősége van a jóvátételre, – annak kötelessége ezt megtenni.
Robi atya