Lelkiség

Tudnunk kell, hogy soha nem fogjuk, sem a földön, sem a túlvilágon tökéletesen megismerni Istent, tökéletesen megérteni a három isteni személy misztériumát. Szent Ágoston sokat gondolkodott a Szentháromság titkán, mindenáron meg akarta fejteni, meg akarta érteni. Egyszer, mikor a tengerparton sétált, észrevett egy kisfiút, aki a tenger vizéből egy vödörbe merte a vizet. Megszólította, megkérdezte mit csinál.
– Nem látod? Kimerem a tenger vizét ebbe a vödörbe – válaszolta a fiú.
– Ugyan hisz az lehetetlen. – méltatlankodott Ágoston.
– Nem nagyobb lehetetlenség, mint az, hogy te megfejtsd a Szentháromság titkát. – mondta a fiú, azzal eltűnt. Szt. Ágoston megértette a látomás kapcsán, hogy a véges teremtény, sosem lesz képes kimeríteni a végtelen teremtőjét.

Nekünk sem könnyű belemélyedni ebbe a hitigazságba. Valójába nem is a fejünkkel, hanem a szívűnkkel kell megközelítenünk. Amit megsejthetünk, megérthetünk belőle, az a tökéletes szeretet. A három isteni személy közötti szeretetkapcsolat mintája minden emberi kapcsolatnak is. Ennek a szeretetnek kellene megvalósulnia a világban és főként az emberek között. Mert hiszen az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, tehát ezt a közösség-jelleget is magán hordozza. Akkor lesz igazán csak ember az ember, ha közösségben, a szeretet közösségében él egymással és az Istennel.

Isten az Egyház közösségét választotta ki, hogy ennek az igazságnak megvalósítója legyen. Hogy az Egyház egyesítse magában a sokféle népet, nyelvet és nemzetet, s hogy mégis egyet alkosson a sokféleségben. Amikor Mózes a Sínai hegyen találkozott Istennel a hegyről lejövet ragyogott az arca. Nekünk is magunkkal kell vinnünk közösségeinkbe, hordoznunk kell az Istennel való találkozás élményét. Akkor kerülhetünk közelebb ehhez a nagy titokhoz, ha valóban kezdjük megélni az Egyház egységét, s az egység megtapasztalása közelebb visz bennünket a Szentháromság megtapasztalásához is.

Robi atya

Pünkösd napján ünnepeljük közösségünk templomának búcsúnapját, amelyet a Szentlélekről neveztetek el. Ez egyben templomunk születésnapja is, hiszen ötödik esztendeje annak, hogy ünnepélyesen felszentelte azt Beer Miklós püspök atya.

Öt év röpke idő az egyház történetében, de ha mi, mint közösség visszatekintünk csak az elmúlt néhány évre, bizony meg kell, hogy állapítsuk, sok esemény történt. Hiszen ez a közösség él, mert tagjai a Szentlélekre nyitott emberek. Bár nem érdem, de mégis óriási ajándék, hogy ehhez a közösséghez tartozhatunk. Ezen az ünnepen megállunk egy pillanatra, hogy visszatekintsünk és hálát adjunk – az életért.

Még egy esztendeje sincs annak, hogy ide kerültem hozzátok. A pandémiával kapcsolatos korlátozások alaposan próbára tettek mindnyájunkat, és visszavetette közösségeinket. De a Szentlélek mégis megőrizte, táplálta a tüzet a szívünkben, hogy hűségesen kitartsunk a hit zarándokútján, és figyeljünk csendes, tapintatos impulzusaira. Hűségre, kitartásra,  leleményességre buzdított, hogy a korlátozások ellenére is találkozzunk, beszélgessünk és imádkozzunk online módon is. Életre hívta az Ima Veresért imacsoportot, amely még ma is hétről hétre imádkozik a városért. Sokakat megszólított, hogy gyűjtsünk a körzetünkben lévő kórház dolgozói számára, hogy ők is felfrissülhessenek emberfeletti munkájuk közepette. Egyszóval a Szentlélek ma is, most is munkálkodik általunk. Mindez pedig hálára kötelez minket, hiszen él Krisztus Urunknak itt Veresen magvalósuló egyháza.

Jól tudták a régiek, hogy Pünkösdkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap. Hiszen ez az élet ünnepe is. De azért is az, mert az Ószövetségben ekkor hirdették ki a Tízparancsolatot. A pusztai vándorlás során az Egyiptomból kiszabadult nép, a Sínai hegyen ismerte meg az emberhez méltó élet alapját.

Pünkösd a Szentlélek ünnepe, aki a keresztény élet, az üdvösségre vezető, örök élet forrása. Jézus tanítását – amelyből nemcsak az ember földi boldogsága, hanem az örök üdvössége is kibontakozik – az Isten Szentlelke őrzi az idők végéig. A keresztény élet az Isten Szentlelke által valósul meg. Az az élet, amely az Isten előtti felelősségteljes, áldozatkész, és önzetlen magatartásról tanúskodik.

Kérem az Urat, hogy a Szentlélek által újjászülessünk Lélekben és Igazságban, hiszen szükségünk van rá. Ahogy a latin mondja, „ecclesia semper reformanda” vagyis az egyház mindig megújulásra szorul.

Robi atya

Hazánk határain belül ezen a vasárnapon ünnepeljük Urunk mennybemenetelét. Jézus így szólt az apostolokhoz: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16, 15) Jézus az ő mennybemenetelével a mi emberségünket is fölvitte a mennybe.

Jézus Krisztus, örökké közbenjár értünk a Mennyei Atyánál, hogy elnyerjük az üdvösséget. Jézus elhagyta ezt a földi világot és küldetést bízott övéire: az evangélium hirdetését. Az apostolok ekkor egész biztosan ráébredtek tehetetlenségükre. A mennybemenetel nem pusztán egy fizikai esemény, hanem kinyilatkoztatás is. Az Úr Jézus eltávozott egy innét el nem érhető, e földi világnál magasabb rendű világba. Ha úgy tetszik az igazi életbe. Abba a világba, amelyet az ő földi élete által minden embernek megígért, ahol mindenkinek van helye.

Ott, Jeruzsálemben az apostolok magukra maradtak. Kaptak egy irreális feladatot, hogy hódítsák meg a világot az evangélium örömhírével. Úgy álltak szemben azzal az elvadult világgal, mint a bárányok a farkasokkal szemben. Még inkább szükségük volt egy felülről jövő Erőre, az Igazság Lelkére, aki eszükbe juttat mindent, amit az Úr mondott nekik. Az evangéliumok tanúsága szerint visszatértek Jeruzsálembe és Máriával, Jézus anyjával együtt állhatatosan kérték az Szentlelket.

Az Egyház krisztusi küldetésének alapját az imádkozó emberek adják. Erre hív minket az Úr is. Minden keresztény addig marad meg Krisztus követésének szűk ösvényén, amíg imádkozik. Szent Ágoston írja: „amikor imádkozol, ne tájékoztasd Istent, mert ő jól tájékozott, hanem te tájékozódj az Ő irányában, és nem fogsz eltévedni”.

Imádkozva várjuk mi is a Szentlelket, Pünkösd ünnepét, templomunk búcsúnapját, hogy mi is az Úr alkalmas munkatársai lehessünk egyházközségünk megújításában:

Jöjj el, Szentlélek, tölts be minket!
És gyullaszd fel bennünk szereteted tüzét.
Küldd el Szentlelkedet és minden átalakul!
És megújítod a Föld színét.

Könyörögjünk! Istenünk, aki híveid szívét a Szentlélek felvilágosítása által tanítottad, add, hogy a Szentlélek által mi is megismerjük ami helyes, és az Ő vigasztalását mindig érezzük! Égesd, Uram, a Szentlélek tüzével szívünket, hogy tiszta szívvel kedvedben járjunk, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Robi atya