Lelkiség

-Nagyon jó volt ott lenni a nyitó misén és hogy végre áldozhattam. Sok pap volt mindenféle országból, nagyon ügyesen énekelt a kórus. Mindig is vágytam rá, hogy elsőáldozó lehessek és a miséken ne csak kis keresztet kapjak. Gondoltam, hogy az biztos jó dolog. Jó, hogy Jézussal a szentmisén is találkozom és nem csak ima közben. Életre szóló élmény volt, hogy ott lehettem, mert nincs minden nap kongresszusi nyitó mise. (Kákonyi Máté)

– Örülök, hogy magamhoz vettem Krisztus testét. Nagyon izgultam, de jól éreztem magam. Boldog vagyok, hogy egy ilyen nagy eseményen voltam elsőáldozó és ilyen sok püspök és atya ott volt. (Bicsák Borbála)

– Boldogabb lettem és bátrabb, amikor először találkoztam Jézussal. Hatalmas élmény volt egy ilyen világeseményen elsőáldozni. (Birta Zsófia)

– Szerencsésnek tartom magam, hogy az Eucharisztikus Kongresszus nyitómiséjén lehettem elsőáldozó. Biztos vagyok benne, hogy erre a szép ünnepre örökké emlékezni fogok. A legnagyobb élményem az volt, amikor a kezembe vehettem az ostyát. Rögtön éreztem, hogy mekkora ajándékot kaptam, mert ez nem volt más, mint maga Jézus. (Kovács Olivér)

– Elsőáldozás előtt nagyon izgultam, mert nem nagyon szeretem a tömeget, de most már nagyon örülök, hogy ott lehettem az Eucharisztikus Kongresszus elsőáldozásán, mert igazán rendkívüli esemény volt. Öröm volt látni, hogy mennyien vettek részt a szentmisén, és csodálatos élmény, hogy én is köztük lehettem. Tele volt a Hősök tere és még mögöttünk az utcák is. Gyönyörű volt, ahogy a kb.1500 elsőáldozó szépen, egyforma ruhába fel volt öltözve. Nagyon tetszett a hatalmas oltár és amikor együtt énekeltünk. Különleges érzés töltött el, amikor megkaptam a Szent Ostyát. Nagyon vártam már ezt a pillanatot, mert a nővérem már néhány éve áldozhat és én eddig mindig „csak” áldást kaphattam az áldoztatótól. (Karvai Emília)

– Nagyon izgatott voltam, mikor felém nyújtotta a pap az ostyát. Amikor a számba vettem, éreztem, hogy a szívembe költözik az Úr Jézus! (Hornyák Dávid)

Az elmúlt napokban csodálatos eseményeknek lehettem tanúja. A Budapesti Eucharisztikus Kongresszus nyitónapján, egyházközségünkből 8 gyermek részesült az első szentáldozásban. A szívem tele volt örömmel és hálával, hiszen olyan jó volt látni a gyerekek és szüleik boldogságát, örömét ezen a szép őszi délutánon. Angelo Bagnasco bíboros, a szentmise főcelebránsa, a Hősök terén többek között ezt mondta nekik:
„Ti vagytok az Egyház tavasza. Mi, felnőttek, a szeretet üzenetét hozzuk számotokra. Amikor magatokhoz veszitek Jézust az Oltáriszentségben, az Úr betér szívetek hajlékába, és veletek marad, olyan barátotok lesz, aki soha nem árul el benneteket”.

Homíliája befejező részében Bagnasco bíboros az egyház eucharisztikus lelkületéről szólt: „Most pedig közösségünk felemeli tekintetét és látóhatárát az isteni Eucharisztiához és Krisztus szívéhez igazítja azt. Térden állva mondja ki az utolsó szavakat. És ez nem más, mint ismételt, bátorító felszólítás: hatalmas ez a misztérium, de jelen van itt, ezen az oltáron, és velünk marad mindennap, a világ végezetéig. Az Egyház nem hirdet és nem imád más nevet, csak Jézus Krisztusét. Emlékezzetek rá: arca az evangélium, jelenléte az Eucharisztia”.

Az ezt követő napokban, a Hungexpo területén katekéziseket, előadásokat, és tanúságtételeket hallhattunk a különböző országokból érkezőktől. Jó volt látni és megtapasztalni az Egyház sokszínűségét. Az egyházi vezetők, püspökök, papok és világi résztvevők, zarándokok együtt vettek részt ezen a lelkigyakorlatnak is beillő Kongresszuson. Az előadások abban is megerősíthették a hallgatóságot, hogy az Egyház mindig hűségesen hirdeti mindazt a tanítást, amit Krisztustól kapott. A Magyar Egyház erejét mutatja, hogy képes volt megrendezni egy ilyen világméretű, nemzetközi eseményt. Bízva a Szentlélek munkálkodásában, hiszem, hogy sok gyümölcse lesz majd idehaza és külföldön egyaránt. Buzdítom a kedves testvéreket, az Expo területén elhangzott és az interneten is fellelhető katekézisek olvasására, elmélkedésére. Ha nyitva van a szívünk, Isten üzenete eléri azt, hogy megújítsa és formálja az Úr Jézussal való kapcsolatunkat.

Robi atya

Hartvik püspök 12. századi legendájának részlete István királyról:

„Közben megszületett a fejedelem Istentől megjövendölt fia, akit a próféta szerint ismert az Úr, még mielőtt a méhben megfogant volna, és akinek, mielőtt megszületett, első vértanúja nevét adta. Ezt Isten kedveltje, Adalbert püspök, hite őszinteségéért a keresztség fehér ruhájába öltöztette, és ő lett lelki gyámola. Akkor az István nevet kapta; hisszük, hogy Isten is ezt akarta, mert ami István a görög nyelvben, korona a latin beszédben. Mivel Isten azt óhajtotta, hogy e világban is királyi hatalom koronázza, s a jövőben váltsa fel az örökké tartó boldogság koronájával, kijelölte őt az örök, el nem múló  dicsőség elnyerésére.”