Kategória:

Lelkiség

Boros Bence bemutatkozása

Kedves Testvéreim!

Boros Bence papnövendék vagyok az egyházmegyénkből. Két év Szeminárium után, amelyet Esztergomban az Érseki Papnevelő INTÉZETben töltöttem Zsolt püspökünk két másik papnövendék társammal együtt pasztorális évre küldött, hogy kipróbáljuk magunkat a nagyvilágban, megnézzük milyen egy pap élete. Fontos megjegyezni még, hogy az esztergomi szeminárium megkezdése elött két évig éltem az egyházmegye előkészítő szemináriumában Kismaroson.

Nagy családba születtem, rajtam kívül még van két öcsém. A vallásos neveltetésemet tulajdonképpen apai nagyszüleimnek köszönhetem, mert szüleim nem hívők. Ebből kifolyólag az Istennek nem volt helye a hétköznapjainkban. Általában hétvégenként leutaztunk Kosdra nagyszüleimhez ekkor volt alkalmam az Úrral való kapcsolatomat ápolni. Elmentünk a templomba, mindennap közösen imádkoztunk stb. Ötéves koromban kezdtem el ministrálni innentől igyekeztem minden misén részt venni, ha tehettem hétköznapokon is. A rendszeres oltárszolgálatnak köszönhetően elkezdtem érezni egy hívást a papságra. Ahogy teltek az évek egyre inkább világossá vált számomra, hogy ez az én utam. Ezt a felismerést azoknak az atyáknak a példája is segítette, akik Kosdon teljesítettek szolgálatot. A papi hivatásom szempontjából van még egy pozitív élményem, ami a krakkói ifjúsági világtalálkozón történt. Egy mise keretében az oltárhoz hívták azokat a fiatal fiúkat, akik hívást éreztek a papságra és a résztvevő püspökök imádkoztak fölöttük. Ezzel a „megerősítő” élménnyel vághattam neki az érettséginek s miután meglett, beadtam a felvételi jelentkezésemet a püspöknek. Beer Miklós püspök atya fel is vett a kispapjai közé. Ahogy fentebb is írtam két évet töltöttem az egyházmegye propedeutikus szemináriumában, amely a ciszterci nővérek monostorában található Kismaroson. Itt bekapcsolódhattunk a nővérek imádságos életébe pl. zsolozsmájukba, amit nagyon szépen énekelnek. Illetve megismerkedhettem az elöljárónk, Áron atyán keresztül a Fokoláre lelkiséggel. A propedeutikus évek után Beer püspök atya az esztergomi szemináriumba küldött a teológiai tanulmányokra.

Örömmel jöttem Veresegyházra, igyekszem minél több programba, csoportba bekapcsolódni, hogy sok tapasztalatot gyűjtsek, amiket majd minden bizonnyal kamatoztatni fogok tudni az én szolgálatom során is.

2022-02-06

Lelkiség

Gondolatok az Ökumenikus Imahéthez – 2022. január 17-21.

„Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt”. (Mt, 2, 2)

Az alábbiakban a január 20-án, a református templomban, elmondott elmélkedésemből szeretnék felidézni egy gondolatot: „Imahetünk központi gondolata a Máté evangéliumából vett idézet, a napkeleti bölcsek vallomása. E gondolat körül elmélkedtünk estéről, estére városunk krisztushívő közösségeivel….

… a napkeleti bölcsek leborulva hódoltak Jézus előtt. Valószínűleg életükben először tették ezt, mert maguknál hatalmasabbat addig nem ismertek. A leboruláshoz viszont alázat kell. Az ősbűn óta különböző arcokban jelenik meg az a törekvése az embernek, hogy függetlenítse magát az Istentől. A paradicsomban az ember olyan tökéletes akart lenni, mint az Isten. Ma ezt inkább önmegvalósításnak mondanánk. Az ember független akar lenni az Úrtól, saját kezébe akarja venni sorsát, történelmét, környezetét, az egész univerzumot. Annak az alázatnak a hiánya vezetett ide, hogy a teremtett ember, nem tud leborulni, Teremtője előtt és engedelmeskedni neki. Ebből az a sajnálatos tény következik, hogy az ember Isten nélkül elpusztítja önmagát. Ezt látjuk a környezetszennyezésben, az igazságtalanságban, az egyenlőtlenségben, az éhínségben és a háborúkban. A napkeleti bölcsek azért jó példa számunkra, mert úgy tudtak leborulni a Kisded előtt, hogy ők tanult, és bölcs emberek voltak, mégis képesek voltak rá. Az ember akkor a legnagyobb, amikor letérdel.

Teilhard de Chardin jezsuita tudós, gyermekkorában gyakran látta az apját, térdelve imádkozni, és ez elgondolkodtatta őt arról, hogy milyen hatalmas az az Isten, aki előtt még az ő apja is letérdel. Istent az tudja legfőbb tekintélynek látni, akiben van tekintélytisztelet. Aki fel tud nézni az apjára, feljebbvalójára, nála tanultabbakra, bölcsebbekre, egyáltalán, a másik emberre, hiszen Jézus mindenkiért, minden emberért az életét adta.

Az imádás az ember egyedül helyes alapmagatartása. Olyan életre vagyunk hivatva, amely egyszerre megadja mind Istennek, mind az embernek azt, ami neki jár. Az imádás gesztusában az ember elismeri a maga korlátait, és megadja Istennek az Őt megillető tiszteletet. Ha pedig ezt megteszi, nem formálhat jogot arra, hogy többi embertársa felett uralkodjon. Az embernek, hogy ember maradhasson, be kell ismernie ember voltát, Istennek pedig meg kell adnia a dicsőséget…”

Robi atya

2022-01-23

Események Lelkiség

Ökumenikus imahét

„Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte”. (Mt 2, 2)

A fent idézett szentírási részlet az idei Ökumenikus Imahét központi gondolata. Az idei imahét anyagát a Közel-Keleti Egyházak Tanácsa állította össze. Isten Jézusban közölt megváltó szeretete egyetemes. Minden ember meghívott az Üdvösségre. Ahhoz pedig, hogy ezt a kegyelmet befogadjuk, az Úr Gondviselő szeretete gondoskodik minden olyan eszközről, ami ebben segítségünkre van. A napkeleti bölcsek esetében ez a betlehemi csillag volt. A ma élő keresztények számára az égi jel, maga Isten Igéje, mely megtérésre hív. E gondolatok jegyében hívunk minden kedves testvérünket az imahét minden egyes alkalmára, mely városunkban január 17-21 között tartjuk este 6 órai kezdettel.

Január 17-én, hétfőn este templomunkban Fukk Lóránt református lelkipásztor, 18- án, kedden este az evangélikus templomban, Bacsó Benjamin, baptista lelkész, 19-én, szerdán, ugyancsak templomunkban, Gergely Ferenc Barnabás, erdőkertesi református lelkipásztor, 20-án, csütörtökön, a református templomban, Rolik Róbert, és végül 21-én, pénteken, a baptista imaházban Albert Gábor evangélikus lelkész fogja Isten Igéjét hirdetni.

Szeretném külön is felhívni a kedves testvérek figyelmét arra, hogy szerdán, egyfajta kistérségi találkozó is lesz, az ökumené jegyében. Vagyis ezen az estén a veresegyházi felekezeteken kívül együtt imádkozunk az erdőkertesi és szadai testvérekkel. Meghívjuk és reményeink szerint jelen lesznek a települések polgármesterei, vezetői is. Jó alkalom lesz arra, hogy imádkozzunk értük, áldást kérhessünk felelősségteljes szolgálatukra! Az alkalom után egy forró teával, pogácsával szeretnénk kedveskedni Fületlen Bögrében és annak teraszán (aki nem szeretne zárt térben lenni), lehetőséget adva ezzel a kötetlen beszélgetésre, egymás megismerésére.

Soli Deo Glória – Egyedül Isten Dicsőségére!

Robi atya

2022-01-16

Lelkiség

Jézus keresztsége

Vízkereszt után Jézus megkeresztelkedésének ünneplésével fejeződik be a karácsonyi idő. Keresztelő János megkereszteli Isten egyszülött Fiát a Jordán folyóban – ezzel indul Jézus földi küldetése, nyilvános működése, hogy megmutassa Isten szerető jóságát minden ember iránt. Jézus keresztelkedése istenségének jele: igent mond az Atya akaratára.

Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mt 3,13–17)

Keresztelő János tudta és hangsúlyozta, hogy nem ő a Messiás, s arra sem méltó, hogy a saruszíját megoldja. Ő csak vízzel keresztelt, utána jön, aki Szentlélekkel fog keresztelni. Az Úr Jézusnak nem volt szüksége arra, hogy felvegye a keresztséget, mégis megtette: egy lett közülünk, vállalta az emberi sorsot. Megkeresztelkedését rendkívüli jelek kísérték: miközben imádkozott, megnyílt az ég, és mint egy galamb, leszállt rá a Szentlélek, és szózat hallatszott az égből: ‘Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem’. Jézus első nyilvános mozdulatában benne volt egész élete: a Szentlélek erejével cselekszik, hogy az Atya akarata vezesse mindenben.

Jézus megkeresztelkedésekor vált nyilvánvalóvá, teljesedett be Izaiás próféta jövendölése: „Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Az Apostolok Cselekedete szerint: „mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is, aki féli őt, és az igazságot cselekszi.”

Robi atya

2022-01-09