A vasárnapi szentleckében olvassuk: „azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket…” Egy humorista unalmas nyári délután azzal szórakozott, hogy ismerősei közül kiválasztott 20 embert, és azoknak táviratot küldött, ezzel a szöveggel: „Szívből gratulálok!” Ezután figyelte a hatást. A meggratulált egyének között egy sem akadt, aki megkérdezte volna, miért gratulált neki, sőt a legtöbben meg is köszönték a gratulációt. Mindegyik úgy érezte, kiérdemelte, tett valamit, amiért elég okosnak és értékesnek találta magát az elismerésre. A kiválasztottság kérdéséről szubjektíven ítélünk. A többiek közül való kiemelést akkor értékeljük, ha részesei vagyunk. Ha érdem szerint történik, eszünkbe se jut megkérdőjelezni, hogy rászolgáltunk-e. Néha sejtjük, főleg munkahelyünkön, hányan állnak főnökeink elé olyan kéréssel, aminek nem az érdem az alapja, egyedül a megkért személy nagyvonalúsága. Ezért is teszik az emberek titokban. Főleg, ha előnyhöz jutásuk a másik ember hátrányát okozza. Jézus jósága, bár az igazságon is felülemelkedik, de sosem kivételező, személy-válogató módon. Jézus hatalmáról is téves elképzeléseik vannak. Arról, hogy hogyan gyakorolja ezt a hatalmat. Mindenki ismeri Mátyás királyról azt a mondát, amikor szegénynek öltözve beáll fát vágni, hogy ellenőrizze, hogyan bánnak a földesurak a kiszolgáltatott néppel. Bár állja az ütéseket, másnap már királyi ruhában kéri számon alattvalóit. Szinte azonnal kontrasztot támaszt valódi és álruhás személye között. Kicsit hatásvadásznak is érezhetjük. Jézus hatalma egészen más. Nem azért vállalja az álruhás létet, hogy fellelje és itt, a földön orvosolja az igazságtalanságot, az elnyomást, a kereszteket, hanem hogy áldozatával ezek következményeit örökre feloldja. Hatalma a szeretet hatalma, ami az alázatot és a
szolgálatot tartja magához méltónak. Ezt várja el követőitől, de nem hatalmi szóval, hanem tökéletes példaadással. Szolgálatot szívből végezni csak alázattal lehet. Ha érdemekért szól, az sosem alázatból, hanem számításból történik. Egy betegápoló mondta egyszer, hogy mindig szívből, képessége teljéből végezte munkáját csendben. Munkatársai, akik leginkább akkor igyekeztek, mikor munkájukat ellenőrizték, mindig elismertebbek voltak nála. Soha nem háborgott. Azt vallotta, ha itt a földön nem emelik ki, még jobban jár, mert sokan, akik már itt megkapják elismerésüket, odaát már nem fogják. Ugyanígy vélekedett egy ember, aki rendszeresen inkognitóban, közvetítőn keresztül pénzt juttatott elesetteknek. Azt mondta, ne köszönjék meg neki, mert akkor már itt megkapja jutalmát. Ha létezik jócselekedetekben, mások szolgálatában számítás, akkor ez az, az üdvös számítás, amivel az ember örök érdemeiért dolgozik. Így nyer értelmet Szent Pál apostol tanítása: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!”
Lelkiség
A mai nappal lezárul az Ökumenikus Imahét, a közös imádság a krisztushívők egységéért. De számunkra, vagyis közösségeink és egyházközségeink számra is nagyon fontos, hogy megfontoljuk, és magunkra vonatkoztassuk Szent Pál apostol erre vonatkozó tanítását. A vasárnapi szentleckében Szent Pál apostol egyetértésre buzdítja a korintusakat és arra kéri őket, ne szakadjanak széjjel, kerüljék a pártoskodást. Az egység egy jel is ebből a szempontból. Arról tanúskodik, hogy a Krisztusban hívők, eggyé válnak hitben, a tanúságtételben, mert a középpontban Jézus áll.
Egy alkalommal nézőként részt vettem egy cirkuszi előadáson. Az légtornászok halált megvető bátorsággal mutatták be gyakorlataikat, lenyűgöző volt a tapasztalt, sokat megélt artisták előadása. Egészen addig, amíg egyikük le nem zuhant a mélybe. Mondanom se kell, egy pillanatra mindenkiben meghűlt a vér, de a következő pillanatban a trapéz alatt lévő háló felfogta a tornász zuhanó testét. Kisvártatva újra megcsinálták a gyakorlatot, de most már minden gond nélkül. Mi teszi a hálót hálóvá? Ha egyetlen kötelet kifeszítünk a cirkusz porondja fölé, az nem fogná föl az artistát. Ha sok kötelet használunk, akkor sem sikerülhet. De ha ezeket a köteleket egymáshoz erősítjük, háló lesz belőle és így már megmenekülhet az ember a zuhanás következményétől. A szentleckének számunkra is ez a legfontosabb mondanivalója. Akkor tudunk hiteles képviselői lenni Krisztusnak, ha nem széthúzunk, hanem összefogunk. Ha látszik a viselkedésünkön, hogy szeretjük és segítjük egymást. Összetartó emberekké kell válnunk, mert csak így tudjuk embertársainkat Jézushoz vezetni, és háló módjára megmenteni.
Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy tisztában legyünk keresztény mivoltunkkal. Mi Krisztushoz igazítjuk életünket, az ő szemével nézzük a világot, szerinte fogalmazzuk meg véleményünket az életről. Krisztusi módon teljesítsük hivatásunkat. Nem kényelmes és könnyű életről van szó, de Krisztus meghívására mégis lehetséges. Egymással összefogva, Jézussal egységben és embertársainkkal testvérként, hálót alkotva. Nem hiába volt az első keresztények számára is kérdés volt, hogy lehet az embernek felülmúlnia önmagát, tud-e úgy élni, mint Krisztus? Ez a korintusiaknak sem sikerült. Mert nem lehet emberi elhatározással. Mégis lehetséges a Szentlélek erejével, aki az egység Lelkét kínálja nekünk.
Robi atya
Városunkban, január 16. és 20. között, minden nap este 6 órai kezdettel kapcsolódunk be a közös imádságba a keresztények egységéért. Hétfőn és szerdán várjuk a keresztény felekezetek tagjait és lelkészeit, hogy együtt dicsőítsük az Atyát. Szerdán egy kicsit kibővítve, a környékbeli településekről is eljönnek hozzánk imádkozni, énekelni. Mi se feledkezzünk el naponta imádkozni azért, hogy Jézus Krisztus szándéka megvalósulhasson, hogy egyek legyenek, mindazok, akik benne hisznek!
Robi atya
,… hogy mindnyájаn egyek legyenek…” (Jn 17,21)
Urunk Jézus Krisztus, Te vagy a Gyülekezet Feje. Könyörgünk megosztott testedért: egyesíts minket szeretetben sebeidből kiomló véred által. Segíts, hogy komolyan vegyük utolsó kérésedet, hogy mindnyájan egyek legyünk a Te szenvedésed érdeméért. Adj, kérünk, testvéri szeretetet katolikus, ortodox, protestáns és szabadkeresztyén hívek között, hiszen mind egy test tagjai. Adj testvéri szeretetet hívő közösségek és szövetségek között, amelyek a Te szolgálatodban állnak. Adj egységet a szeretetben ott, ahol megosztás és viszály uralkodik. Erősítsd bennünk az alázatos szeretet lelkületét, mely a másikat különbnek tartja magánál. Óvj meg a hamis egyességtől, amely emberi célt és vágyat szolgál. Egyedül a Te keresztedben keressük, Úr Jézus Krisztus, a megegyezést. Mélyítsd az Irántad, az Atya, és a Szent Lélek iránti szeretetünket. Add, hogy a Téged szeretők Benned teljesen egyek legyenek, hogy a nagy nyomorúság órájában bizonyság lehessünk a világ számára, mint a Te egyetemes Egyházad! Várjuk visszajöveteled napját, amikor az egész világ előtt nyilvánvalóvá lesz országod. Ámen.