Ferenc pápa egyik legnagyobb volumenű megnyilatkozása, a Laudato Si’ – Áldott légy! kezdetű körlevele Földünknek, mint közös otthonunknak gondozásáról szól. Erről az enciklikáról készült egy dokumentumfilm, mely hitelesen bemutatja a Szentatyának az egész világ problémáit átölelő gondolkodásmódját. A film címe: A levél. Ezt a filmet fogjuk június 9-én 19.30-tól a Fületlen Bögrében levetíteni és együtt megnézni és utána beszélgetni. Szeretettel várunk mindenkit!
Scheffler Jánost 1942-ben szatmári megyéspüspökké nevezte ki XII. Pius pápa. A román Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő erre a felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!). 1950-ben elutasította a békepapi mozgalom megszervezését, ezért 1950. május 23-án kényszerlakhelyre Körösbányára vitték. 1952. március 19-én letartóztatták és a bukaresti fogdában folytatták kihallgatását. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását. Miután ezt nem fogadta el, előbb Máramarosszigeten került börtönbe, majd a zsilavai földalatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el. Az embertelen körülmények között végig megtartotta hitét és emberségét. Soha, semmilyen kedvezményt nem kért, mindenét megosztotta társaival. Koporsó nélküli jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a sírhelyét és 1965 őszén csontjait titokban, útitáskájában hozta haza Galambos Ferenc nagyprépost. A püspök boldoggá avatásának aktáit 1996-ban nyújtották be a Szentté Avatási Kongregációhoz. A Szentatya 2010-ben jóváhagyta azt a dekrétumot, amely elismeri Isten Szolgája, Scheffler János szatmári püspök vértanúságát. A boldogok sorába 2011. július 3-án iktatták. Püspöki jelmondata így szól: „Értük szentelem magam” (Jn 17,19).
Május 17-én tartjuk az ő liturgikus emléknapját. Élete arról tanúskodik, hogy bármennyire is támad a Gonosz, Jézusba vetett hitét, bizalmát semmi nem befolyásolja, sőt, annál inkább ragaszkodik Jézushoz és az Ő egyházához. Ez a példa bennünket is bátorít. Hiszen mi is nap, mint nap megtapasztaljuk a rossz jelenlétét. Maga Jézus sem volt mentes a kísértéstől. Ahol Krisztust képviselik, ott annál erősebben támad a sátán. Talán túlzó a mondás, de figyelemfelkeltő: „A sátán nem a kocsmába megy kísérteni, hanem a templomba. A kocsmában már mindenki az övé.” Vajon ki indítja, gerjeszti a közösségben a feszültséget, nyughatatlanságot? Mi bomlasztja az egységet? Nagy igazságot rejt magában a szófordulat: „Akinek nincs békéje, másokat sem hagy békén.” A sátánnak soha nem lehet békéje, mert Isten nélkül nincs béke. Akit a sátán befolyásol, annak sem lehet nyugalma. A nyugalmat csak az Istennél lehet keresnünk és megtalálnunk. Jézus mondja: „Az én békémet adom nektek… nem úgy, ahogy a világ adja.” Aki Jézusban békére lel, az el tudja fogadni szeretettel embertársát. Azt már nem tudja megérinteni a másik bántása, nyughatatlansága, negatív ítélete. Mert lelkében fölötte áll. A Jézusban békére lelt emberek lehetnek az egyház szilárd építőkövei. Mint ahogy az volt Boldog Scheffler János püspök és vértanú is.
Robi atya
Fatima a világ egyik legismertebb kegyhelye. Évente zarándokok milliói keresik fel, hogy lelkileg megújulást kapjanak Istentől. De valójában nem kell elzarándokolni oda ahhoz, hogy lelkileg megújuljunk. Hiszen Fatima üzenete Oltáriszentség-központú, a Szentháromságra mutat rá. Fatima üzenete tulajdonképpen a Szűzanya kérése minden embertől: hogy többé ne bántsák az Istent. Éppen ezért az Istenanya jelenéseiben megfogalmazott kérésének megfelelően szüntelenül imádkozzuk a rózsafüzért, hogy béke legyen, hogy megvalósuljon a világbéke. Így leszünk az elköteleződés, a megbocsátás, a szeretet és a hit szolgáivá.
Mit látott a három pásztorgyermek 1917-ben a posztmodern kor emberéhez képest, akit megkísértett a személyiség teljes szabadságának a tudata? A látnokok olyan virágzó egyházat láttak, amely Isten jelenlétét hirdeti a világnak, amelyben férfiak és nők magukat Istennek szentelik. Fatima annak a lehetősége az egyház számára, hogy jelen lehessen a világban, és a felsőbbrendű ember szívét az alázat kápolnájává alakítsa.
Kívánom minden jóakaratú embernek, hogy Isten kegyelme, Jézus irgalma, és a Szentlélek jelenléte alakítsa át szívüket, hogy mindnyájan valóban az Úr jelenlétének és szeretetének jelei lehessünk ebben a világban.
Robi atya
A hagyomány szerint csodával határos módon hét évszázaddal ezelőtt, 1294. december 10-én került Mária názáreti házacskája az Adria-parti olasz városba, Loretóba. Szent II. János Pál pápa, a kegyhely létének 700. évfordulóján kiemelte a loretói szentély három nagy üzenetét: Az első a kegyelem üzenete, Isten ingyenes ajándékáé. Erről az ajándékról szüntelenül elmélkednünk kell, törekednünk arra, hogy újból rátaláljunk, ha már elveszítettük volna, főként a bűnbánat szentségében, a gyónásban. A második üzenet a hité, amely nemcsak ésszerű belátása a kinyilatkoztatott igazságnak, hanem
engedelmesség is, Isten elfogadása életünkben, nagylelkű és tökéletes „igen” terveire, amint Máriáé volt az Angyali Üdvözlet pillanatában. Végül a harmadik üzenet az üdvösség üzenete, amelyet Isten szegénységben és elfelejtettségben emberré lett Fia hozott el valamennyiünknek. A loretói litánia a mai formájában a XVI. században tűnik fel először, de már a XII. századból is ismerünk hasonló, közös végzésre készült imádságot. Az általunk ismert loretói litánia a Loreto városának bazilikájában lévő Szent Házból származik, ahol – adataink szerint – 1575-től, mások szerint már 1400-tól minden szombaton elénekelték a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Loretoban járt és meghallotta ennek éneklését, átvette imakönyvébe, és terjesztette. VIII. Orbán pápa 1691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző templomokban készült Mária-litániákat, és egyetemes használatra a loretói litániát rendelte el. XIII. Leó pápa ezt 1886-ban megújította. A pápák azóta is mindig hangsúlyozták a litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét. Buzdítom én is a kedves testvéreket, különösen májusban, a Szűzanya hónapjában ennek az imádságnak elimádkozására, melyet templomainkban közösen is elvégzünk!
Robi atya