Az irgalom az Istennek egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Isteni Irgalmasság vasárnapjának evangéliuma megerősíti ezt a gondolatot. A feltámadt és megdicsőült Úr, aki az Isten szeretetének, irgalmának kézzelfogható jele, megjelenik a tanítványoknak, akik félelem miatt zárt ajtók mögött voltak. Ők voltak azok, akik szétszéledtek, megtagadták és elfutottak akkor, amikor Jézust halálra ítélték és keresztre feszítették. Mégis az első szava az volt övéihez: „Békesség nektek”! Azután elküldi őket, hogy legyenek ennek az irgalmas szeretetének a tanúi a világban. Rájuk lehelve a Szentlelket, megerősítette őket. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket! Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot!” Az irgalmasságának másik jele az, hogy megjelenik újra Tamás apostolnak, aki kételkedett benne. Ezt a végtelen irgalmas szeretetet emberileg nagyon nehéz felfogni és megérteni, és főleg elfogadni, hogy ennek az irgalomnak a tanúi legyünk ebben a világban. Jézus arra hív és kötelez minket, hogy állítsuk minden erőnket ennek a küldetésnek a szolgálatába. Ezt egy külön misszió: vállaljunk tudatosan jótettet, irgalmas cselekedetet, így hasonulva Jézushoz, és szebbé téve saját és a felebarátaink életét. Isteni irgalmasság nélkül nem lehet építeni Isten országát. Ma az Isteni irgalom rajtunk keresztül jelenik meg és megvalósul meg a Földön. Legyünk partnerek ebben a gyönyörű küldetésben.
Robi atya
Szent Fausztina Kowalska nővér naplójából: „Szeretnék egészen irgalmaddá változni, s élő képmásod lenni, Uram; Isten e legfelségesebb tulajdonsága, végtelen irgalma jusson el szívemen és lelkemen keresztül embertársaimhoz. Segíts meg, Uram abban, hogy szemeim irgalmasan nézzenek, hogy sohase gyanakodjak, s ne ítéljek külső látszat alapján, hanem lássam meg azt, ami felebarátaim lelkében szép, és legyek segítségükre. Segíts meg, hogy irgalmas legyen a hallásom, hogy figyeljek mindig felebarátaim szükségleteire, hogy füleim ne legyenek közömbösek szenvedéseik és panaszaik hallatán. Segíts meg, Uram, hogy irgalmas legyen a nyelvem, hogy sohase szóljak felebarátaimról lenézően, s negatívan, de mindenki számára legyen vigasztaló és megbocsátó szavam. Segíts meg, Uram, hogy irgalmasak legyenek a kezeim, telve jó cselekedetekkel, hogy felebarátaimnak csak jót tegyek, s a nehéz, fáradságos munkákat magamra vállaljam. Segíts, hogy lábaim is irgalmasak legyenek, hogy siessek mindig felebarátaim segítségére, legyőzve saját kimerültségemet és fáradtságomat. Valódi pihenésem a felebarátaim szolgálata legyen….”