Újév első napjaiban talán sokakban felmerül a kérdés, vajon mit hoz a jövő? Mitől lesz boldog új évünk, ahogy ezekben a napokban kívánjuk is egymásnak?
Az evangélium igen megbízható alapot kínál a jövőjéért aggódó emberiségnek: „Nyolc nap múltán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki”. (Lk, 2,21) A Bibliában a névnek különös jelentősége van. A neveket szándékosan úgy adták, hogy valamilyen információt közöljenek, és jelentőségük messze túlmutatott azon a kimondott hangsoron, amivel valakit megszólítottak. Először is a név magában hordozta az adott személy tekintélyét. Másodszor a név az adott személy jellemét is kifejezte. A Biblia számtalanszor buzdítja a keresztényeket Jézus nevének használatára. „Mert nem adatott más név az ég alatt az embernek, amelyben üdvözülhetnénk” – mondja Péter apostol az első Pünkösd napján. (ApCsel 4,12) „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” – írja Szent Pál apostol. (Fil 2,10) A mai világban, ahol a jót rossznak, a rosszat pedig jónak állítják be, ma, amikor a vallást sokszor csupán eszköznek látják, ma, amikor az erkölcsi kérdéseket pusztán pszichológiai alapokon magyarázzák, egyértelmű útmutatás sokak számára, hogy Jézus az egyetlen út az üdvösség felé. Aki hisz, és megérti a Krisztusban felkínált üdvösséget, annak ezt az igazságot el kell fogadnia: Ő az egyetlen út, neve az egyetlen tekintély, ami által üdvösséget nyerhetünk, hiszen maga a név is ezt jelenti: „Isten megszabadít”.
János evangélistánál ezt olvassuk: „Ám azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik hisznek nevében” (Jn, 1,12) illetve más helyen Péter apostol így nyilatkozik: „Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne” (ApCsel 10,43)
Új esztendőnk sikere nem attól függ, hogy mekkora tekintélyt, méltóságot vetünk latba jövőnk érdekében, még kevésbé havi jövedelmünk, vagy a világi elismerések biztosítják az esztendő boldogságát. Életem értékét egyedül Jézusban fogalmazta meg Teremtő Istenem: Jézus – Isten megsegít, üdvözít, szabadít. A betlehemi Kisded a biztosítéka annak, hogy Isten valóban megsegít és gondja van rám. Ez a nagyszerű, embert fölemelő igazság nem fényes-zajos ünnepségeken, nem káprázatos szenzációkban, hanem a hétköznapok szürkeségében van jelen, és az új év legközönségesebb napjaiban ismerhető fel, mert a jövőről szól: Örök Életünkről.
Robi atya
