Veresegyház már a tatárjárás előtt létezhetett, de akkor elpusztulván, megmaradt vöröstéglás templomáról kapta nevét, amelyet azután újratelepülése után is megtartott. Tehát ősi falu Pest megyében. Oklevélben először csak 1399-ben említik “Weruseghaz” néven (Bakács szerint 1381-ben), ekkor a Pásztói család birtoka volt. Horváth Lajos szerint először 1375-ben említik. 1426-ban Zsigmond király Miklós váci püspök nővére fiának, Alcsebi István fia Lászlónak és János, Miklós, Gáspár és István nevű fiainak a neki adott kölcsön fejében többek között Veresegyház birtokát adja zálogba. 1430-ban az óbudai káptalan megjárta Veresegyház és Szada határát (az oklevél 10 szomszédos helyet sorol fel). 1430-ban Zsigmond király veresegházi birtokát 200 aranyforintért elzálogosítja Miklós váci püspöknek.
Templomunk oltárképe
1435-ben a Laczkfi család cserébe adja V. László királynak, ő pedig jutalmul Kolos Jeromosnak és Guthi Országh Mihálynak adja 1457-ben. Országh Mihály ugyanitt megszerezte Reichel Sebald birtokrészét is. II. Ulászló király 1492-ben a Rozgonyiak birtokrészét Farkas Bálint váradi püspöknek adományozta, aki ezt a részt végrendeletében a váradi káptalanra hagyta, míg a falu 3/4 részét a váci püspök kapta meg, még Mohács előtt, talán Bakócz Tamás örökösei révén. Tény, hogy 1529-ben már püspöki birtok. Nem pusztult el a török hódoltság alatt sem, de lakosai kálvinisták lettek, akiknek már 1626-ban van lelkészük. Buda felszabadulásának évében, valószínűleg a nagy háborús mozgolódás miatt – “deserta”, de már 1689-ben ismét lakott. Fejlődését még megakasztja a rácok 1707. évi pusztítása, minek következtében 1711-13-ban nincs adókivetése sem. A Mária Terézia-féle úrbéri rendezéskor 42 és fél jobbágytelekből 30 és 3/4 telek a váci püspöké. A falu csak 1848-ban szűnt meg jobbágyfalu lenni. A község ma is fennáll ősi nevén Pest megyében.
Nevéből következtetve már a tatárjárás előtt templomos falu volt, s templomáról 1492-ből okleveles emlék van, ami szerint kőtemploma van, toronnyal. Az 1500-as évek közepérőll egy András nevű papja ismert, tehát plébániája volt. A hódoltság alatt temploma a kálvinisták gondozásába került. A falu lakói a templomot jó karban tartották, amint ezt az 1653. évi püspöki urbarium is megjegyzi: “temploma bő és jó.” A Pongrácz-féle térképen – kartográfiailag helyesen – fel van tüntetve, az Informatio szerint “Calv.” jelzéssel. Dwornikovich jelentésében püspöki falu, jó állapotban lévő katolikus templommal , de kálvinista prédikátorral. 1702. évi Canonica Visitatio leírása szerint szentélye és sekrestyéje van. Főoltára rámás kép (szárnyasoltár?): “ex imaginibus in ramo”, szószéke kőből van. Tornya a szentély bal oldalán áll (amint a Pongrácz-térkép váci másolatán látható). A templomot 1719-ben Althann M. Frigyes püspök jelenlétében, Berkes András erélyes fellépése eredményeként visszavették a protestánsoktól, és újjászervezték a plébániát. Először csak a váchartyáni plébános adminisztrálta, önálló plébánosai csak a későbbi időkben lettek. 1734-ben az Acta Cassae Parochorumban ez áll: Temploma jó állapotban van, de nagyon szűkös, oly annyira, hogy ha az egész lakosság katolikus lenne, akkor a harmada sem férne be a templomba. Felszerelése egy réz kehely, egy réz monstrancia, egy aranyozott réz cibórium, egy jó állapotban lévő kazula, egy régi kazula, két korporálé, két purifikatorium, más nincs. A plébánosnak jó háza van.
Kegyura a váci püspök. A lakosság számához képest kicsi templomot Migazzi püspök 1777-ben lebonttatta: “retento Sancutario antiquo” (megtartván a régi szentélyt), hogy felépítsék a mai templomot. Felszentelésére 1778-ban került sor, a szentelést Bodonyi Sándor végezte. Többször javították. Főoltárképe értékes, XVIII. századi művészi alkotás. Johann Martin Schmidt alkotása. Egy miseruhája a XVII. századból származó, igen szép munka. 1958-tól 1980-ig a templomot teljesen felújították. A copf stílusú templom és a barokk Golgota szoborcsoport műemlék jellegű. Titulusa: Árpádházi Szent Erzsébet. A plébánia háza 1977-ben épült. Kis terjedelmű, XVIII. századi eredetű plébániai könyvtára van. Historia Domusa 1719-ben kezdődik. Canonica Visitatioja 1828-ban kelt, melyet a plébániai levéltár is őriz. Filiái voltak: Szada (1931-ben különvált), Erdőkertes (1955-ben vált külön), Őrszentmiklós és Őrbottyán (2009-ben különváltak).
Egyházközségünk történetéről bővebben ebben a kiadványban olvashat: Egyházközségünk története (PDF, 97 MB)