Szent Erzsébet-napi körlevél

Adventi koszorúkötés

LelkiségTemplomépítés

Imafelhívás

 

Imára hívunk, hogy új templomunkat az Úrnak tetsző, őt dicsőítő élettel töltsük majd meg!

Most, a “birtokbavétel” lelkes készületében talán természetesnek, magától értetődőnek tűnik, hogy ha végre elkezdjük használni új templomunkat, minden szépen, “simán” fog menni. De hogy ez valóban így legyen, hogy az Úr tetszése szerint éljük meg mindennapjainkat és ünnepeinket templomunkban, az esetleges nézeteltéréseket, felmerülő nehézségeket pedig békésen, szeretettel tudjuk megoldani, kell, hogy meghívjuk Urunkat a mi készületünkbe. Őt, Akiért, Akiben és Aki által mindez megvalósulhat.

Az új templom, az új helyzet alkalmat adhat közösségeink megújulására, és személyes útkeresésünkre, lelki megújulásunkra. Fontos, hogy érezzük: miénk (az enyém is) ez a templom, nekem is szerepem, feladatom van benne, általa, mert az Úr engem is hív, hogy egyre jobban, elkötelezettebben szeressem és szolgáljam Őt. Talán ebben az új helyzetben számomra is utat mutat, hogy miben, hogyan kerülhetek közelebb Hozzá, tehetek többet embertársaimért.

Most hívunk mindenkit, hogy mindezért imádkozzunk együtt ; közösségben, vagy egyénileg otthon (ki-ki ideje és elhatározása szerint) az elkövetkező 1 hónap folyamán! (Lehet az alábbi szöveggel, mely megtalálható és elvihető a Pio otthonból is.)

Hála Neked Urunk új templomunkért! Kérlek segíts minket, hogy templomodat a Te dicsőségedre és mindannyiunk javára használjuk egyetértésben és szeretetben. Közösségeink és én magam is megtaláljuk benne helyünket, feladatunkat, otthonunkat.

2016-04-17
0 Facebook Twitter Google + Pinterest
HírekTemplomépítés

Harangszentelés

Április 16-án, szombaton délután 3 órakor dr. Beer Miklós püspök atya áldását követően, helyükre kerülnek az új Szentlélek templom harangjai. A szertartást az egyházközség kórusa kíséri.

Szeretettel várunk mindenkit erre az ünnepi alkalomra!

A Gombos Miklós őrbottyáni mester által készített harangok feliratai:

A nagy harang felirata a templom titulusára vonatkozik: Veni Creator Spiritus! – Jöjj, Teremtő Lélek!

A középső harang az adományozóra: Donatio civitatis Veresegyhaziensis hanc ecclesiam erigentis anno Domini MMXVI. – A templomot építő Veresegyház város adománya az úr 2016 évében.

A legkisebb pedig, mivel az a lélekharang, a feltámadásra és az örök életre: Christus est resurrectio et vita. – Krisztus a feltámadás és az élet.

A harangszentelés után a harang már alkalmas arra, hogy hirdesse az Isten dicsőítésének idejét és alkalmát, s a híveket a templomba hívja, illetve haláluk után elbúcsúztassa őket.

További információk az új harangokról

2016-04-15
0 Facebook Twitter Google + Pinterest
HírekTemplomépítés

Tájékoztató a templomépítés támogatásának lehetőségeiről

Tekintettel a kedvező fogadtatásra, hétköznaponként 8.00-16.00 óráig, a Szent Pio Otthonban biztosítjuk a téglajegyek és ajándéktárgyak további megvásárlásának lehetőségét. Ezen túlmenően természetesen a támogatások közvetlenül is utalhatók az alapítvány számlaszámára. A templomépítés támogatására lehetőség van egyházközségünk alapítványán, a Várhelyi Vilmos Egyházközségi Alapítványon keresztül is.

Az alapítvány számlaszáma: 66000011-11024240
Adószám: 18697438-1-13

Bővebb információk:

Tovább
2016-04-10
0 Facebook Twitter Google + Pinterest
EgyébLelkiség

“Zöld böjt 6. – Szolidaritás

Nagyböjt előző heteiben minden hétre jutott egy-egy konkrét javaslatunk, amelyek a Húsvétra való lelki felkészülés részeként Ferenc pápa „Áldott légy!” kezdetű enciklikájának szellemében nekünk és a körülöttünk élőknek is segíthettek felfedezni a teremtett világ iránti felelősségünk és istenkapcsolatunk szoros összefüggéseit. Így értünk a Virágvasárnaphoz, amikor Jézus a kereszthalála előtti vasárnapon bevonul Jeruzsálembe és kezdetét veszi a Nagyhét, Jézus szenvedéstörténete (passiója), majd bekövetkezik kereszthalála.
Jézus nagyheti története párhuzamba állítható azon emberi szenvedésekkel, amelyek a világban nap mint nap történnek. Árulások, hazugságok, csalások és csalatkozások áldozatai vagyunk mi magunk is. Ebben a helyzetben gyakran feltesszük a kérdést magunknak, hogy vajon miért történik mindez velünk. Ekkor csak a megválaszolatlan „miért”-ek sorakoznak fel az életünkben. Pál Feri atya úgy fogalmaz, hogy ilyenkor ne a „miért” kérdést, hanem a „kiért” kérdést tegyük fel magunknak. Sokkal egyszerűbben találhatunk választ és megnyugvást is a szenvedésünkben.
Jézus is így tett. Dönthetett volna másképp és elmúlhatott volna tőle e pohár. Egészen halála előttig fel is merült emberi énjében, hogy akár lehetett volna másképp is. Mégis ő a „kiért” kérdésre felelt végül, amikor mindannyiunkért ajánlotta fel kereszthalálát. A bűneink ellenére nem tekintett minket „selejtnek”, „szemétnek”, hanem a végsőkig elment értünk, megváltott, megszentelt és feltámadásában részesített mindannyiunkat. Ferenc pápa az „Áldott légy!” kezdetű enciklikájában azt kéri tőlünk, hogy Jézust követve mi is tudatosan mondjunk ellent a selejtezés kultúrájának, „amely egyaránt érinti a kirekesztett embereket és a gyorsan hulladékká váló dolgokat.” A hulladékok kérdésével már foglalkoztunk pár hete, vegyük észre most a hasonló tennivalót embertársainkkal kapcsolatban is!
Jézus a szenvedése, halála, az Istentől való „elhagyottság” átélése útján végbevitt megváltásban megmutatta, hogy a legszentebb valóságokat, az üdvözítést nem „felülről”, nem „kívülről”, hanem emberségünkbe és annak fájdalmaiba a legmélyebben belemerülve, „belülről” akarja megvalósítani. Ezért az ő követőiként mi is csak ezt a magatartást utánozhatjuk, csak így vagyunk hiteles tanítványok, és Testének, az egyháznak tagjai.
A nagyhét ezért nem lehet a világtól való végletes elzárkózás, a fennkölt „elemelkedés” ideje. Ellenkezőleg, Jézus passiója átélésének időszakában – épp az összeszedettségből és az elmélkedésből fakadóan – nekünk is meg kell nyílnunk embertársaink felé. Arra készülve tehát, hogy ezt a legnagyobb örömünket, Jézus minket üdvözítő feltámadását ünnepeljük, észre kell vennünk, ha körülöttünk külső vagy belső okok miatt másoknak nincs meg a módjuk az örömteli ünneplésre.
Az utolsó héten őszintén reméljük, hogy akik e javaslatokat megfogadták, ráéreztek ennek ízére. Reméljük, hogy örömmel tudtak lemondani egy-egy szokásukról és közben megérezték, hogy a lemondás nem is volt oly nehéz. Sőt, sokszor nagyobb örömöt, másokkal való boldogabb összekapcsolódást okozott, mint az addig vitt rutin. Arra kérjük a kedves olvasóinkat, hogy legyen az idei Nagyhetük hangsúlyos része a résztvevő (szolidáris) odalépés a szenvedőkhöz, az elhagyottakhoz, a rászorulókhoz: vigasztalásban, meghallgatásban, gyakorlati segítségben, ajándékozásban, anyagi támogatásban és így tovább, a folytatást Önökre bízzuk.
Jó példát meglelő, a szenvedést másokért felajánló, a szenvedőkkel együttérző és őket segítő, irgalmas Húsvétot kívánunk!
2016-03-21
0 Facebook Twitter Google + Pinterest