Kedves Testvérek!
Habár élőben most nem lehet együtt járni a keresztutat templomunkban, biztatunk mindenkit megállásra, elmélkedésre péntekenként a keresztúti imádsággal!
Ehhez minden héten mellékelünk egy-egy lehetőséget is.
keresztút (Menéndez nővér)
Kívánunk áldott, megtisztító, megújító nagyböjti napokat!
Azt mondják, hogy a legstabilabb szék a három lábú suszterszék. Biztos lábakon áll, stabilan. Használója alatt aligha fog egbicsaklani. Ez a kép alkalmazható egyházunk három alapvető pillérére is. Egyházunk missziós valamint imádságos- liturgikus lelkülete mellett, mintegy harmadik pillérként a karitasz-szolgálat jelenik meg minden közösségben, így egyházközségünkben is.
A karitasz alapja, Krisztus irántunk való szeretete, aki értünk szegénnyé lett, hogy szegénység által meggazdagodjunk, ahogy Szent Pál apostol tanítja. Az istenszeretetben gyökerező felebaráti szeretet elsődlegesen minden hívő feladata, ugyanakkor az egész egyházi közösség feladata is minden szinten: a helyi közösségektől kezdve a részegyházakon (egyházmegyéken át), a világegyházig. A legfontosabb, hogy a karitaszban dolgozó önkéntes munkatársak személyes szeretete jusson el az általuk támogatott emberekhez. A szeretetszolgálatot közösségben gyakoroljuk, és ebbe a közösségbe várunk minden érdeklődőt. Aki elhivatottságot érez a szegények, idősek, egyedülállóak, nehéz sorsúak szolgálatára, kérjük csatlakozzék stábunkhoz, ami jelenleg mindössze 12 főből áll itt a veresi egyházközségben. Várjuk a konkrét segítséget az adományok összeállításában, a csomagok kiszállításában, a nehéz sorsúak felkutatásában, vagy akár karitasz- táboraink szervezésében és lebonyolításában. Nagyszerű alkalom lehet fiatalok számára is ilyesfajta karitatív tevékenységgel teljesíteni a közösségi szolgálat kötelezettségét. Arra kérjük a kedves testvéreket, hogy csatlakozzanak egyházközségünk karitasz csoportjához, hogy ily módon is aktívabb, cselekvő résztvevőjévé válhassanak a keresztény szeretetszolgálatnak.
Robi atya
A veresegyházi Karitász csoportról bővebb információk a https://veresegyhaz.vaciegyhazmegye.hu/karitasz/ oldalon találhatók.
1. A nagyböjt arra szolgáló idő, hogy higgyünk, vagyis befogadjuk Istent az életünkbe, és megengedjük neki, hogy „lakást vegyen” nálunk (vö. Jn 14,23). A böjtölés azt jelenti, hogy felszabadítjuk életünket mindattól, ami azt megterheli – az igaz és hamis információk és a fogyasztási cikkek áradatától is –, hogy kitárjuk szívünk ajtaját az előtt, aki egészen szegényen, mégis „kegyelemmel és igazsággal telve” (Jn 1,14) érkezik hozzánk: az Üdvözítő Isten Fia előtt.
2. „A nagyböjt arra szolgál, hogy reméljünk, hogy tekintetünket újra Isten türelme felé fordítsuk. Ez a remény a kiengesztelődésre irányul. Azáltal, hogy a bűnbocsánat szentségében, amely megtérésünk útjának középpontjában áll, bocsánatot nyerünk, mi is bocsánatot adókká válunk: mivel mi magunk is kaptuk, továbbadhatjuk azt másoknak, ha képesek vagyunk a figyelmes párbeszédre és felkaroljuk a megsebzett embereket. Isten megbocsátása – a mi szavainkon és tetteinken keresztül is – lehetővé teszi, hogy a testvériség húsvétját éljük meg. Az elmélyedésben és a csendes imádságban inspirációként és belső fényként kapjuk a reményt, amely megvilágítja küldetésünkkel kapcsolatos kihívásokat és döntéseket: íme, ezért olyan fontos, hogy elmélyülten imádkozzunk (vö. Mt 6,6), és találkozzunk – a rejtekben – a mi gyengéden szerető Atyánkkal.
3. A hitünk és a reményünk tökéletes megnyilvánulása a szeretet. A szeretet annak örül, amikor a másikat növekedni látja. Ezért szenved, ha a másik bajban van: ha magányos, beteg, hajléktalan, megvetett vagy szűkölködő… A szeretet ajándék, mely értelmet ad életünknek, és lehetővé teszi, hogy a rászorulókra családtagként, barátként és testvérként tekinthessünk. A szeretet nagyböjtjének megélése azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik a koronavírus-járvány miatt szenvednek, elhagyottnak érzik magukat vagy aggódnak. A jövő miatti nagy bizonytalanság idején szeretetünkkel bizalmat közvetítünk és megéreztetjük velük, hogy Isten gyermekeiként szereti őket. Életünk minden szakasza arra szolgáló idő, hogy higgyünk, reméljünk és szeressünk. Ez a felhívás, hogy a nagyböjtöt a megtérésnek, az imádságnak és javaink megosztásának útjaként éljük meg, segítsen bennünket abban, hogy közösségi és egyéni emlékezetünkben átgondoljuk az élő Krisztusból fakadó hitet, a Szentlélek fújása által ébresztett reményt és az Atya irgalmas szívéből kiapadhatatlanul forrásozó szeretetet.
Robi atya