Tudnunk kell, hogy soha nem fogjuk, sem a földön, sem a túlvilágon tökéletesen megismerni Istent, tökéletesen megérteni a három isteni személy misztériumát. Szent Ágoston sokat gondolkodott a Szentháromság titkán, mindenáron meg akarta fejteni, meg akarta érteni. Egyszer, mikor a tengerparton sétált, észrevett egy kisfiút, aki a tenger vizéből egy vödörbe merte a vizet. Megszólította, megkérdezte mit csinál.
– Nem látod? Kimerem a tenger vizét ebbe a vödörbe – válaszolta a fiú.
– Ugyan hisz az lehetetlen. – méltatlankodott Ágoston.
– Nem nagyobb lehetetlenség, mint az, hogy te megfejtsd a Szentháromság titkát. – mondta a fiú, azzal eltűnt. Szt. Ágoston megértette a látomás kapcsán, hogy a véges teremtény, sosem lesz képes kimeríteni a végtelen teremtőjét.
Nekünk sem könnyű belemélyedni ebbe a hitigazságba. Valójába nem is a fejünkkel, hanem a szívűnkkel kell megközelítenünk. Amit megsejthetünk, megérthetünk belőle, az a tökéletes szeretet. A három isteni személy közötti szeretetkapcsolat mintája minden emberi kapcsolatnak is. Ennek a szeretetnek kellene megvalósulnia a világban és főként az emberek között. Mert hiszen az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, tehát ezt a közösség-jelleget is magán hordozza. Akkor lesz igazán csak ember az ember, ha közösségben, a szeretet közösségében él egymással és az Istennel.
Isten az Egyház közösségét választotta ki, hogy ennek az igazságnak megvalósítója legyen. Hogy az Egyház egyesítse magában a sokféle népet, nyelvet és nemzetet, s hogy mégis egyet alkosson a sokféleségben. Amikor Mózes a Sínai hegyen találkozott Istennel a hegyről lejövet ragyogott az arca. Nekünk is magunkkal kell vinnünk közösségeinkbe, hordoznunk kell az Istennel való találkozás élményét. Akkor kerülhetünk közelebb ehhez a nagy titokhoz, ha valóban kezdjük megélni az Egyház egységét, s az egység megtapasztalása közelebb visz bennünket a Szentháromság megtapasztalásához is.
Robi atya