Scheffler Jánost 1942-ben szatmári megyéspüspökké nevezte ki XII. Pius pápa. A román Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő erre a felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!). 1950-ben elutasította a békepapi mozgalom megszervezését, ezért 1950. május 23-án kényszerlakhelyre Körösbányára vitték. 1952. március 19-én letartóztatták és a bukaresti fogdában folytatták kihallgatását. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását. Miután ezt nem fogadta el, előbb Máramarosszigeten került börtönbe, majd a zsilavai földalatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el. Az embertelen körülmények között végig megtartotta hitét és emberségét. Soha, semmilyen kedvezményt nem kért, mindenét megosztotta társaival. Koporsó nélküli jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a sírhelyét és 1965 őszén csontjait titokban, útitáskájában hozta haza Galambos Ferenc nagyprépost. A püspök boldoggá avatásának aktáit 1996-ban nyújtották be a Szentté Avatási Kongregációhoz. A Szentatya 2010-ben jóváhagyta azt a dekrétumot, amely elismeri Isten Szolgája, Scheffler János szatmári püspök vértanúságát. A boldogok sorába 2011. július 3-án iktatták. Püspöki jelmondata így szól: „Értük szentelem magam” (Jn 17,19).
Május 17-én tartjuk az ő liturgikus emléknapját. Élete arról tanúskodik, hogy bármennyire is támad a Gonosz, Jézusba vetett hitét, bizalmát semmi nem befolyásolja, sőt, annál inkább ragaszkodik Jézushoz és az Ő egyházához. Ez a példa bennünket is bátorít. Hiszen mi is nap, mint nap megtapasztaljuk a rossz jelenlétét. Maga Jézus sem volt mentes a kísértéstől. Ahol Krisztust képviselik, ott annál erősebben támad a sátán. Talán túlzó a mondás, de figyelemfelkeltő: „A sátán nem a kocsmába megy kísérteni, hanem a templomba. A kocsmában már mindenki az övé.” Vajon ki indítja, gerjeszti a közösségben a feszültséget, nyughatatlanságot? Mi bomlasztja az egységet? Nagy igazságot rejt magában a szófordulat: „Akinek nincs békéje, másokat sem hagy békén.” A sátánnak soha nem lehet békéje, mert Isten nélkül nincs béke. Akit a sátán befolyásol, annak sem lehet nyugalma. A nyugalmat csak az Istennél lehet keresnünk és megtalálnunk. Jézus mondja: „Az én békémet adom nektek… nem úgy, ahogy a világ adja.” Aki Jézusban békére lel, az el tudja fogadni szeretettel embertársát. Azt már nem tudja megérinteni a másik bántása, nyughatatlansága, negatív ítélete. Mert lelkében fölötte áll. A Jézusban békére lelt emberek lehetnek az egyház szilárd építőkövei. Mint ahogy az volt Boldog Scheffler János püspök és vértanú is.
Robi atya
