Vannak dolgok, amelyeknek a megéléséhez időre van szükségünk. Ilyenek például az ünnepek, fontos események, amelyekre készülünk. Egyházunk az adventi időszakkal lehetőséget teremt számunkra, hogy az időt jól felhasználva készüljünk Jézus születésének ünnepére. Ugyanakkor távlati célként készüljünk az Istennel való boldog találkozásra is, amely ha máskor nem, a halálunk pillanatában biztosan bekövetkezik. Ebben a kettős várakozásban telik a keresztény ember élete.
Az Egyház ebben a kegyelmi időben meghív a Lélekben való újjászületésre, az Istenben való megújulásra. Nagy kérdés, hogy ebben a zajos világban, ki mennyire használja ki ezt az időszakot? Meg tudunk-e állni a nagy rohanásban? Tudunk-e csendet teremteni? Tudunk-e igent mondani Isten megtérésre hívó szavára? A nyitottságunkra válaszol Isten szüntelen: az ő kegyelme kibontakozik bennünk, hogy formáljon, alakítson minket.
S mivel sajnos embervoltunk velejárója, hogy folyton ellankadunk az úton, elkényelmesedünk, elgyengülünk, kísértést szenvedünk, netán bűnöket követünk el: folyamatosan újrakezdésre szorulunk az Istennel való kapcsolatunkban. Advent erre az újrakezdésre is felhívja a figyelmünket. Advent ennek az újrakezdésnek is a szimbóluma, és egyben kegyelmi pillanata is. A részünket, mindazt, ami rajtunk múlik, bizony bele kell tennünk. Bűnbánatunkat, jóra törekvésünket, jó cselekedeteinket, imáinkat, mindazt, ami segít ahhoz, hogy Isten kegyelme által újjászülessünk, és Krisztus élete legyen bennünk.
Robi atya
ADVENTI KÉSZÜLET 2021Mint ismeretes, 2021. november 6-án Főtisztelendő Marton Zsolt akolitussá avatta egyházközségünk egyik tagját, Bicsák Pétert, aki feleségével 2 gyermeket nevel. Az alábbiakban ő osztja meg tapasztalatait velünk.
“Óriási öröm számomra, hogy akolitusként szolgálhatok. Nagy ajándékként élem meg e szolgálatot, valamint az avatásig vezető két felkészítő évet. E felkészítő két év alatt a különböző előadók által Isten formált engem, hitem tovább mélyült, valamint még jobban megszerettem Katolikus Anyaszentegyházunkat. Laikusként az oltárnál szolgálni nagy-nagy ajándék, mindig azt érzem, hogy ilyenkor megáll az idő, Jézussal vagyok az utolsó vacsora termében, lelkileg teljesen megélem az Evangéliumot. Krisztus szavai ma is élő valóság, az Oltáriszentségben nekünk adott teste és vére valódi orvosság. Saját, megélt tapasztalataimból tanúsíthatom! A két éves képzés sok-sok kegyelemmel ajándékozott meg: szentségimádások férfiközösségben, a csend erejének (újra) felfedezése, megélése és ez által Isten meghallása. Új barátokat szereztem, megtapasztaltam Egyházunk szépségét, kincseit, a közösség erejét. Úgy érzem, hogy sokat változtam, Isten, papok, egyházi szolgálattevők és társaim által. Jobb emberré váltam! Óriási öröm a Katolikus Egyház tagjának lenni, valamint szolgálatot vállalni!” (Bicsák Péter)
Egyházközségünkben többen is szolgálnak ebben a tisztségben, kérjük a kedves testvérek imáit értük, hogy tevékenységüket Isten szándéka szerint tudják végezni. (Robi atya)
Közeledik régi templomunk, és egyben egyházközségünk védőszentjének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek az ünnepe. Egyházunk ezen a napon Jézusnak az ellenségszeretetről szóló tanítását idézi fel a liturgiában.
Isten törvénye más, mint az emberé. Egyetlen meghatározása van, és ez a szeretet. Az ember sorra gyártja a törvényeket, de a szeretet helyett az igazságra alapoz. Végül pedig azt tapasztaljuk, hogy szeretet nélkül pont az igazságtól távolodunk, és minél több törvényt hozunk, annál nagyobb káoszt teremtünk. Jézus tanításával és életpéldájával világosan tudtunkra adja, hogy csak a szeretet gyakorlása vezet vissza az Isten alkotta rendhez. Nem pedig a “szemet szemért, fogat fogért” törvénye. Vajon ha Isten ilyen igazságosság szerint ítélne meg minket, remélhetnénk-e, hogy érdemesnek talál az üdvösségre? Biztosan nem. Jézus szeretet-törvénye az igazságosságot kegyelemmé, megbocsájtássá emeli. Ha Ő ezt ingyenes ajándékaként adja, nekünk is így kell cselekednünk embertársainkkal.
Jézus figyelmeztet, hogy ne szálljunk szembe a gonosszal. Sőt azt kéri, hogy “aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat”. Vajon mit ért ezalatt? Jézus túlzásainak, fokozásainak nagy jelentősége van. Itt az, hogy semmiképp se használjuk azt az eszközt – a sátán eszközét -, amit velünk szemben alkalmaznak.
Vannak példaképeink, akik a megbocsájtást hősi fokban tudták gyakorolni. Ilyen példakép Árpád-házi Szent Erzsébet, az egyik legkedvesebb szentem. Nem vakította el a rang, a hírnév. Istenhez való közelsége fiatal kora ellenére bölccsé tette. Felismerte, hogy milyen adományokban bővelkedik az élete, és meglátta, hogy miben szenvednek hiányt embertársai. Egész életében a szegények javára tevékenykedett, megosztva mindenét, amije csak volt. Meglátta a másikban Krisztust, bennük őt szolgálta. Ugyanakkor azonosult is vele. Amikor férje halála után anyósa kidobta Wartburg várából, karácsony szent éjszakáján, egy disznóólban húzta meg magát. Nem szidta sem Istent, akiért élt, sem férjének rokonait, akik kitaszították. Az Egyház hálaadó imádságát, a Te Deumot énekelte fennhangon, amiért ugyanabban a sorsban osztozhatott, mint amit Jézus élt meg csecsemőként, a betlehemi éjszakában. Az ő szép ünnepén tekintsünk Szent Erzsébetre, mint példaképünkre! Követéséhez kérjük segítségül a Szentlélek kegyelmét! Így válhatunk képessé a szeretet törvénye szerint élni, és érdemessé az örök életre!
Robi atya