Március 2-án, Hamvazószerdán megkezdődik egy újabb kegyelmi idő, a nagyböjt. Az alábbiakban Ferenc pápa gondolatait idézem erről a szent időszakról: “Tartsuk magunkat távol a gonosztól, tanuljunk meg jót tenni, és hagyjuk, hogy az Úr vezessen minket előre! Nap, mint nap mindenki tesz valami rosszat. Nem véletlenül olvassuk a Bibliában azt, hogy a  legszentebb is hétszer vétkezik egy nap. A nehézség abban rejlik, hogy ne szokjunk hozzá, hogy a rossz dolgokban éljünk, és tartsuk távol magunkat attól, ami megmérgezi a lelket. Ehelyett meg kell tanulnunk jót tenni. Ez azonban nem egyszerű, folytonos tanulást igényel. Isten megtanít erre, csak tanuljuk meg. Akár a gyermekek. A keresztény élet útján járva minden nap tanulással telik. Minden egyes nap meg kell tanulnunk valamit, hogy jobbak legyünk, mint tegnap. Eltávolodni a rossztól, és megtanulni a jót tenni: ez a megtérés szabálya.

Bátorságra és alázatra van szükség az eltávolodáshoz és ahhoz, hogy megtanuljuk a jót tenni, ami konkrét cselekedetekben nyilvánul meg. Az Úr itt három konkrét dolgot mond, de sok van még: „keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet…” – mindenképpen kézzelfogható dolgokról van szó. Meg kell tanulnunk jót cselekedni, de nem szavakkal, hanem konkrét dolgokkal. Tettekkel… A nagyböjti út lényege: eltávolodni a rossztól, megtanulni jót tenni, fölkelni és az Úrral menni. Ha így teszünk, akkor bűneink mind megbocsáttatnak.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves testvéremnek áldott, kegyelemmel és megújulással teli időt!

Robi atya

A IV. századtól kezdve tartjuk meg ezt az ünnepet, az Egyház egységének kifejezésére. Péterre, a kősziklára épül az Egyház. De Jézus Krisztus az, aki kősziklává tette Pétert, és aki kegyelmével erősíti ma is Egyházát. Péter apostol Krisztus szolgálatában, Rómában fejezte be életét vértanúként, ezért Róma jogosan székhelye az ő utódjának. Péter apostol székfoglalásának ünnepe azt jelenti, hogy Péter székének, katedrájának nagy jelentőséget tulajdonítunk. Ebben Isten, a jó és
örök pásztor szeretetének jelét ismerjük föl, aki egyesíteni akarja és az üdvösség útjára akarja vezetni az egész egyházat. Hitünk az apostolok hitén nyugszik. Mindazt a hitletéteményt, amit hiszünk és vallunk, magától Krisztustól kaptuk az apostoli egyházon keresztül. Ez pedig egy olyan kincs, amit kezdettől fogva őriz és közvetít minden ember számára immár 2000 éve egyházunk, élén a mindenkori pápával, Péter utódával. Ez segít minket, hogy az Egyház közösségében éljük és közvetítsük azt az életformát, amit Krisztus adott nekünk. Olyan kifejezően fogalmazza meg ezt Sík Sándor Hiszek című versében:

Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem, kereken, magyarán.

Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:
Hiszem és vallom, szeretem és élem,
Amit az Egyház hinni ád elébem.

Ebben a hitben élek és halok:
Katolikus vagyok.

Elfogadjuk-e mindazt, amit egyházunk tanít? Beépítjük-e életünkbe, mindennapjainkba az evangélium szavát, ami biztosítja számunkra az örök élet felé vezető utat? „Ugyanis életünknek, a „honnan?” és a „hová?” kérdésének alapigazsága láthatóvá lett, amikor Isten megmutatta magát, láttatta arcát Jézus Krisztusban. Létünk lényegére, életünkre és a halálunkra vonatkozó igazság, melyet Isten számunkra láthatóvá tett, egyesít bennünket. Az egység tartalma pedig a hit, amelyet Krisztus megbízásából az apostolok közvetítettek nekünk.” – tanította egykor XVI. Benedek emeritus pápa. A keresztény hit mindenekelőtt a Jézussal való személyes kapcsolat. Jézus az, aki életünk új távlatait nyitja meg. Vajon mi tudunk-e áldozatot hozni egyházunkért, magáért Krisztusért? Teszünk-e valamit közösségünkért? Ki tudunk-e lépni megszokott határaink vonala mögül, hogy embertársaink rajtunk keresztül tapasztalhassák meg Jézus szeretetét?

Robi atya