Kapisztrán Szent János liturgikus emléknapja idén október 23-ra esik. Önéletírásában így ír megtéréséről: „Egyik éjjel álmomban nagy zajt hallottam, amely felébresztett. Láttam a nap egy sugarát, amely a torony egész belsejét megvilágította. Felemeltem a fejemet, hogy Istennek hálát adjak, s akkor magam fölött láttam egy ferences testvért, kinek lábai át voltak fúrva. Amikor felemeltem a karomat, hogy megragadjam, hirtelen eltűnt… Akkor rájöttem, hogy ő a mi atyánk, Szent Ferenc volt. Megértettem Isten akaratát, hogy hagyjam el a világot és Neki szolgáljak.” Szent János nem késlekedett tehát, késedelem nélkül Istennek szentelte életét. Vándorprédikátorként az ige hirdetésének szentelte életét. Arra ad példát nekünk, hogy az életben ne halogassuk döntéseinket, főleg akkor, amikor Jézus követéséről van szó. A pápa kérésére 1455 májusában érkezett Magyarországra, hogy segítse hazánkat az Oszmán Birodalom visszaszorításának megszervezésében. A Hunyadi János és Szilágyi Mihály által vezetett délvidéki védelemhez 1456-ban csatlakozott több mint tízezer fős összetoborzott seregével, amelynek köszönhetően a már elveszettnek látszott nándorfehérvári ostrom végül diadallal végződött.

Október 23-a egyben az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékünnepe is. Melocco Miklós írja: „1956 álom a tisztaságról és a hősiességről. Túl szép, hogy igaz legyen, pedig ’56 a mai létünk erkölcsi alapja, meg kellene írni bibliáját minden hősével, vértanújával együtt”.

Az alábbi imát nemzetünk ismert is ismeretlen hőseiért imádkozzuk: „Kegyes Megváltónk, Urunk Jézusunk: Te mondottad: “Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért!” Akikért most imádkozunk, azok nem kímélték önmagukat, sőt életüket és vérüket áldozták azért a földért, amelyet a Gondviselés jelölt ki számukra, hogy ez legyen a mi hazánk. Tekints reájuk kegyes szemmel isteni Üdvözítőnk, és hősi halottainkat részesítsd drága kereszthalálod érdemeiben. Minket pedig segíts kegyelmeddel, hogy ezt a drága vérrel szerzett és megvédelmezett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük, és érte dolgozni meg ne szűnjünk. Add, hogy a hősök véréből és áldott emlékéből a komoly kötelességteljesítés, a hősies áldozatosság, az istenfélelem és emberszeretet szelleme áradjon reánk. Add Urunk, hogy hősi halottaink életáldozata és nagy magyar elődeink példája minket is lelkesítsen és buzdítson az igaz hazaszeretetre. Akkor bízhatunk abban, hogy magyar szentjeink és hősi halottaink közbenjárására tovább véded és fenntartod szeretett hazánkat, Magyarországot! Ámen”.

A vasárnapi szentmisén kértük a Szentlelket, hogy cselekedeteinket megszentelje és adjon erőt az új tanévben is a tanuláshoz. Az iskolatáskákat is ünnepélyesen megáldottuk, és persze azokat, akik azokat hordozzák. E sorokkal azonban most elsősorban a szülőkhöz fordulok, az új tanév kezdetén. Kedves Szülők! Számotokra is elkezdődik egy új év, egy új lehetőség, ami egyben kötelesség és felelősség is számotokra. Kiemelnék néhány fontos kérést, amit gyermeketek is megfogalmazhatna. Ha itt mindannyian egyetlen játékboltba mennétek be, lehet, hogy a száz gyerek száz különféle játékot választana. De a lélek vágya, éhsége ugyanaz: nem más, mint a szeretet. Persze, lehet ennek is sokféle arca, lehet sokféle kifejezésmódja. Mégis csak az az igazi, ami hosszútávon gazdagít, ami gyermeketek felnőtté válásának útján az ő érdekük. A legfontosabb kérésük tehát felétek, ami nem boltban és nem pénzért kapható, a következő:

Add nekem az idődet! Kérdezd meg, mi történt az iskolában! Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok! Érdeklődj afelől, hogyan oldom meg feladataimat! Taníts engem a jóra! Mondd el, mi a rossz! Vitassuk meg terveinket! Bátoríts választásaimban! Dicsérj, ha megérdemlem! Terelj jó útra, ha tévedtem! Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól és a drogtól. Szeress, és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok! Mutasd ki szeretetedet még abban az esetben is, ha nem tetszik neked a viselkedésem! Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésedet tévedésemkor! Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre! Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget! Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt! Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez! Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha jót cselekszem! Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem. Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim. Tartsd tiszteletben bánatomat, fájdalmamat! Mondd sokszor, hogy szeretsz engem! Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is! Mindenekelőtt taníts a szeretetre, a hitre, az emberek, és országunk tiszteletére!

Robi atya