Örök kérdés, vajon miért kéri Jézus Jánostól a keresztséget, a megtisztulás jelképét? Halljuk az Evangéliumból, hogy János sem érti, de Jézus szavára mégis megteszi: „úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Jézus tudja, hogy nyilvános működése kezdetén az emberek csak egy közülük valót, az ács fiát látják benne, aki köztük, velük él. Izajás próféta mondja róla: “Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint gyökér a szomjas földből.” Csodálatos ez az Isteni leereszkedés. Krisztus tudatosan a bűnösök közé sorolja magát, tudatosan szolidáris akar lenni az emberrel. Teljesen egy akart lenni közülünk, hiszen „mindenben hasonlóvá lett, a bűnt kivéve”. Nem az első, hanem a legutolsó, “megvetett az emberek között”, ahogy Izajás előre jelezte. Jézus mindnyájunkat megelőzött és példát adott nekünk az alázatban. Alázata, Isten és az emberek iránti szeretete vezette végül egészen a keresztfáig. Krisztus húsvéti misztériumának gyümölcse pedig, a keresztség, mely által Isten gyermekei leszünk. Közülünk sokakat földi életünk első hónapjaiban kereszteltek meg. Legtöbben kialakítottuk magunkban a valláshoz ragaszkodó hűséget, a hagyományos vallási szokásokat, de vajon keresztény életünk valódiságát időnként megvizsgáljuk-e? Éljüke a keresztségünkben, bár helyettünk megtett, de azóta általunk is felvállalt ígéreteket: ellene mondunk-e a bűnnek? A gonosz csábításainak? Gyermeki hűséggel viseltetünke az Atya iránt, és testvéri szeretettel minden emberrel szemben? Vajon látjuk-e a különbséget a szeretet gyümölcsei és a bűn következményei közt? Érezzük-e, hogy lelkünk a kegyelem állapotában van-e, vagy a bűnnel elzárjuk magunkat ettől? A bűn és a szentség nem fér meg együtt. Ha vissza akarunk térni a keresztségben kapott kegyelem állapotához és meg akarunk maradni benne, akkor elengedhetetlen, hogy beismerjük bűnösségünket és bűnbánatot tartsunk. De nem elég csak szavakkal megtenni, hanem tetteinkkel is igazolnunk kell! Van ennek a magatartásnak egy folytonossága, amire azt mondjuk, hogy megtérés. A megtérő ember számára nem a külső keretek változnak, hisz megmarad korábbi életállapotában, megmarad korábbi tevékenységénél. De már nem gyakorolhatja azt másképpen, csak a szeretet parancsa szerint. Ez egyáltalán nem bonyolult, sőt, egészen hétköznapi. A politikus szolgál és nem uralkodik. A kereskedő nem csapja be a vásárlót. A diák nem lóg, hanem tanul. A gazdag nem csak a saját kényelmét keresi, hanem jó szívvel tud osztani javaiból szegényebb embertársainak is. A gyermek nem felesel, hanem bizalommal engedelmeskedik szüleinek. A házastárs nem másnak, hanem férjének, feleségének igyekszik kedvében járni. Mi sokszor csak szavainkkal éljük hitünket, de elmarad a cselekedet. Így elmarad a megtérés is. Ezen a vasárnapon meghívást kapunk arra, hogy munkáljuk, ápoljuk istengyermeki életünket. Amen

Robi atya

Máriát úgy képzelem el, mint a Szent Család tevékeny, övéit szeretettel szolgáló édesanyát, aki mindennapi munkája közben is, mély kapcsolatban áll a Mindenhatóval. Az evangélium tanúsága szerint, Mária szívébe véste a pásztorok szavait, és gyakran elgondolkodott rajtuk. Tudta, hogy mindazt, amit hallott tőlük, az az Istentől származik. Máriáról azt is állítja az evangélium, hogy hitt annak beteljesedésén, amit az Úr mondott neki. Mária hite annyival mélyebb volt, a miénknél, hogy ő biztosan tudta, végül minden jóra fordul. Nem fogadták be őket Betlehemben, mégis volt hol megszületnie a Kisdednek. El kellett menekülniük Egyiptomba, végül, mégis otthonra leltek. Három napig keresték Jézust, mégis megtalálták a templomban. Vagyis Isten végső győzelme, nem az embereken és a körülményeken múlik. Minden nehézség és megpróbáltatás ellenére minden a helyére kerül, mert Isten időzítése mindig pontos.

Milyen csalóka a földi idő! Bár érezzük, hogy gyorsan megy, szinte röpül, mégis csak a „most” – ban akarjuk jól érezni magunkat. Bármi áron, akár a bűn árán is. Dolgozni és pihenni nem lehet egyszerre. A földön az érdemszerzés ideje van, nem a babérok learatásának. Ha valamiben jelentősége van az időnek, ha valamiben igazán fontos a jelen pillanat, az az, hogy most cselekedjük a jót. Most vigyázzunk a szavainkra. Most ügyejünk tetteinkre! Most, tehát a jelenben legyünk Krisztus követői! Mária az evangéliumok tanúsága szerint, többször is megízlelte a földi élet bizonytalanságát. Életének minden mozzanatában mégis az Úr szolgáló leánya maradt. Mindennapi tapasztalata volt az Istennel való kapcsolata, Istenbe vetett hite, töretlen bizalma. És mindig Istennek tetsző módon felelt meg a jelen kihívásainak.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy könnyű volt a boldogságos Szűzanyának, és a szenteknek. Hogy az ő esetükben egyenes, és állandóan felfele tartó út vezetett Istenhez. Ez igaz lehet abban az értelemben, hogy sokkal jobban felhasználták az Istentől kapott kegyelmeket. Azonban a szentek életrajzából tudjuk, hogy küzdelmes volt nemcsak fizikai, de lelki életük is. Az Ő mindennapjaikhoz is kitartásra, állhatatosságra, hűségre volt szükség. A mi feladataink, küldetésünk, kötelességünk maradéktalan elvégzéséhez is ezekre az erényekre van szükség, de a kegyelmet, erőt, áldást az Úrtól kapjuk.

A Boldogságos Szűz Mária járjon közben értünk az Ő Szent Fiánál Jézus Krisztusnál, és az Ő áldása kísérjen mindnyájunkat az új esztendőben! Amen

Robi atya