Karácsonykor Áldott, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk egymásnak! Mennyire más értelmet nyer a béke szava ezekben a háborús időkben, amelyben élünk, hiszen felértékelődik az. Vágyjuk a békét, a nyugalmat és a biztonságot. A szentmisékben szüntelenül imádkozunk a béke ajándékáért.

Karácsony éjféli miséjén, Izajás próféta könyvéből idézve hirdeti az egyház: ”Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így  fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme” (Iz 9, 5).

Hol van a Béke Fejedelmének uralma, tehetnénk fel a kérdést? János evangéliumában olvassuk, hogy Krisztus országa nem evilágból való. Az Ő országa nem az erő, a gazdagság és a hódítás fitogtatása, melyek látszólag vezérlik az emberi történelmet. Jézus hatalma legyőzi a Gonosz hatalmát, éppúgy, ahogy az Ő húsvéti misztériuma által, véglegesen legyőzte a bűnt és a halált. De az ebből fakadó kegyelem ma is forrás számunkra: gyógyítja torz istenképünket, átformálja gyenge emberi természetünket, a Szentlélek kegyemével alkalmassá tesz arra, hogy közösségben éljünk Istennel és békességben az emberekkel. Ugyancsak Szent János írja: „Akik befogadták őt, azoknak megadta a hatalmat arra, hogy Isten fiaivá legyenek” (Jn 1, 10). Ez Betlehem üzenete ma és mindenkor. Ez a  hozzánk jövő Krisztus ajándéka.

Mindez ajándék és egyben felelősség is. Kívánom minden kedves testvérem számára, hogy nyitott szívvel fogadjuk be az Isten ajándékát ezen a karácsonyon is, vagyis magát az Istent, és tegyünk is azért, hogy az Ő gyermekeihez méltón éljünk ebben a világban.

Robi atya

Nagy élmény volt számomra, hogy idén tavasszal, a BBJ Férfiközösség tagjaival zarándoklaton vehettünk részt Szombathelyen, Rábakethelyen, Szentgotthárd-Zsidán vagyis, azokon a helyeken, amely Brenner János életének jelentős állomásai voltak. Megtekintettük a róla készült kiállítást, fohászkodtunk a sírjánál a szombathelyi Székesegyházban, keresztutat jártunk egykori szolgálati helyén, rózsafüzért imádkoztunk az ő vértanúságának közelében. Élményszámba ment az is, amikor épp egy róla szóló film felvétele kapcsán találkozhattunk a stáb tagjaival. Brenner Jánosnak egyetlen bűne a kommunisták szemében, ami végül a halálához vezetett, az az volt, hogy sokakat, főként a fiatalokat vonzotta a templomba. Azon a éjszakán, amikor egy állítólagos haldoklóhoz hívták, az utolsó pillanatig az Oltáriszentséget védte. A legtöbb késszúrás a kezén és a karján érte.

A kommunista diktatúra gyűlölte mindazt, ami az Istenhez köthető: a vallást, a hitet. Mérhetetlen kárt okozott a nemzetnek. Szisztematikus aknamunkával dolgozott a családok ellen. Ki akart irtani minden gyökeret, ami tartást ad az embernek. A Gonosznak mindig más arca van, mondta egykor Szent II. János Pál pápa. A Gonosz ma is ezt teszi, csak roppant kifinomultan és alattomosan: elszakítani az embert az éltető, megtartó gyökerektől. Az eszközök változtak, a cél nem. Boldog Brenner Jánost ma szentként, példaképként tiszteljük. Ő megtanít arra, hogy keresztény életünknek akkor van értelme, ha ragaszkodunk hitünkhöz, meggyőződésünkhöz, az evangélium igazságához, magához Jézus Krisztushoz. Az őt elveszejtők, és azok, akik irányították őket, azonban elvesztek a történelem süllyesztőjében, ideológiájuk pedig szertefoszlott.

A történelem igazi Ura, és a mindent legyőző Szeretet Forrása a Teremtő Isten. Brenner János élete azt hirdeti, hogy aki kapcsolatban van a Szeretet Forrásával, az boldog lehet ebben az életben és a másvilágon.

Robi atya

Szent Miklós Kr.u. 245-ben született a kis-ázsiai Patarában. Korán árvaságra jutott. Papi pályára lépett, életét a szegények megsegítésére és a gyerekek tanítására szentelte. 270-ben lett Myra városának püspöke, ahol 52 évig szolgált. Egyszerű életet élt, mindent a szegények szolgálatának rendelt alá. Tisztelete a Keleti és a Nyugati Egyházban egyaránt elterjedt.
Bizonyára nem véletlen, hogy a legnépszerűbb szentjeink egyike. Életpéldájában a keresztény élet lényege ragadható meg. Mindent odaadni Krisztusban. Hiszen kereszthalálával épp Jézus Krisztus volt az, aki mindent feláldozott értünk.
Az ajándékozásban nem várok arra, hogy kapjak valamit, hanem adom azt, ami tőlem telik. Szabadon, örömmel, szeretettel. Az ajándékozás a keresztény ember életformája. Amikor ajándékozok, a kötelezőn és a szükségesen felül adok. Szinte pazarlón. Nem a mérete, és nem is az értéke számít, hanem az, hogy van benne valami pazarlás: az idő, amit ráfordítottam, az energia, amit belefektettem, a külseje, amivel becsomagoltam.
Egyszerű de tanulságos az a kis gyerekdal, amit ovisokkal szoktunk énekelni, és szépen összefoglalja Szent Miklós lényének üzenetét. Ebből idézek:

„Ajándéka nem az arany, nem is hamis földi kincs. /Szeretetet, víg örömet, olyat hoz, mi nekünk nincs! /Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,/röpíti szél, szánkó. /Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, /nekünk adja jókedvét.”

Szent Miklós példát ad arra, hogy a keresztény, krisztusi életforma megvalósítható a mindennapokban. Ebben az irányban egyetlen lépéssel is többet adni, mint ami kötelesség, azt jelenti: elkezdtük élni a kereszténységet. Ez a lelkület méltó az emberhez, méltó Krisztushoz, méltó a keresztény névhez. Kívánom, hogy mindnyájan odaadó lelkülettel, pazarló szeretettel forduljunk egymáshoz nemcsak adventben, hanem életünk minden napján.

Robi atya