Október 19-én este először indult el a Kemenes Gábor atya által szervezett magyar nemzeti zarándoklatra egy külön busz Veresegyházról, a Szentlélek térről, hogy ott ünnepeljük együtt a magyar forradalom emléknapját.
Nekem ez volt a második zarándoklatom Međjugorjéba, és mivel az első is felejthetetlenre sikerült, már nagyon vártam. Két nagyobbik fiammal utaztunk, de jó volt látni, hogy sok fiatal csatlakozott a népes zarándoksereghez. A budapesti szentmisét követően 13 busz várta az indulást, amit a helyszínen még sok magyar testvérünk gazdagított az ország különböző pontjairól.
A buszos utazás során Csillag Péter vezetésével a közös imádkozásokkal, éneklésekkel hangolódtunk rá arra, hogy a világ egyik leggyönyörűbb, legszentebb helyére fogunk hamarosan megérkezni. Az első nap még kicsit regenerálódtunk és az esti szertartásokon vettünk részt, de a további napokon felmentünk rózsafüzért imádkozva a Jelenések hegyére (Podbrdo-ra), a keresztutat bejárva a Krizevac-ra, ami a fiaimnak is nagyon tetszett. Vendégül láttak minket Nancyék, akik dúsgazdag kanadai életüket hagyták hátra, mert életük teljesen megváltozott, miután a férj elolvasta a Szűzanya egy üzenetét. Ezenkívül meglátogattuk a Cenacolo közösséget is, ahol kisiklott életű, szenvedélybetegségekkel küzdő fiataloknak adnak lehetőséget a megújulásra a munka és az imádság segítségével. Megrendítő volt hallani a székelyföldi „Csongi” élettörténetét, akit Isten sok év után újra jó kedvre tudott deríteni és érett, bölcs gondolatokkal, tanúságtétellel gazdagított minket.
Minden napunkat keretbe foglalta a reggeli zsolozsma, a magyar szentmise, a gyóntatás és az esti fix szertartások (rózsafüzérek, szentmise, áldások), amiket magyar szinkrontolmács fordított nekünk.
Számomra különösen megható mindig, amikor a Szent Jakab templom mögötti téren átmegyünk a nappalból az estébe és több ezer hívővel együtt imádkozhatunk sok nyelven a szabadban a békéért, imaszándékainkért. Különösen, ha ez szentségimádással együtt történik.
Jó dolog saját szervezésben is elmenni, zarándokolni, akár Međjugorjéba, de ismét bebizonyosodott számomra, hogy a leggazdagítóbb, ha közösségben tesszük ezt másokkal, főleg ha ilyen értékes tanúságtételekkel, hiteles emberekkel találkozhatunk s így egymás hitét is megerősíthetjük.
Hiszem, hogy aki egyszer eljut oda, olyan kegyelmeket kap Istentől Szűz Márián keresztül, amiket sehol máshol.
Többünket foglalkoztatta, hogy pont ebben a feszültségekkel teli korban megyünk a Szűz Máriához, a béke királynőjéhez. Sajnos, rég volt ennyire aktuális imádkozni a békéért.
„Gospa, Majka moja, Kraljica mira!”
Szeretettel,
Henrik
(Kákonyi Henrik írása)
