Szent István halála előtt, 1038-ban Nagyboldogasszony ünnepén reménytelennek tűnő helyzetében, kilátástalan körülmények között, amikor elveszíttette fiát és azt látta, hogy fellázadnak ellene, felajánlotta koronáját, népét, országát a Boldogságos Szűznek. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. Az ünnepet Vaszary Kolos egykori pannonhalmi főapát, esztergomi érsek kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte a magyar nemzet számára 1896-ban, és külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára, amit Szent X. Piusz pápa helyezett október 8-ra. Vaszary Kolos célja az volt a Magyarok Nagyasszonya ünnepével, hogy népünk, mint nemzet fejezhesse ki kötődését Jézus anyjához, a Boldogságos Szűzhöz.
Miben ad példát számunkra a Boldogságos Szűzanya? Mária a Szentlélektől eltelve, nagyon bensőséges kapcsolatban volt az Istennel, és Fiával Jézussal, és egész élete a hitből táplálkozott. Mély Istenkapcsolatában felismerte az Úr rá vonatkozó akaratát. Életeseményeiben felismerte Isten jelenlétét. A hit nekünk is segítségünkre van abban, hogy hűségesen vállaljuk mindennapi keresztünket, végbevigyük kötelességeinket, ott ahová az Isten rendelt minket. Így téve tanúságot hitünkről, formáljuk mi is környezetünket, közösségeinket, és történelmünket a beteljesedés felé.
“…Azért emeljük föl tehát hozzád szívünket, imádkozásra kulcsolt kezünkkel együtt, hogy nagy alázattal kitárjuk színed előtt könyörgésünket. Oltalmazzad is, esengve esdünk, és védjed hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki gonosz ellen édes hazánkat, hogy mindenkor virágzó legyen Isten dicsőségére és néped vigasztalására. Legyen eszköz benne a te esedezésed, hogy az Anyaszentegyházat, vagyis a katolikus hitvallást idehaza és mindenütt széles e világon fölmagasztalás érje; hazánk püspöki karának, a főpásztoroknak és az egész papságnak nyerj isteni segítő kegyelmet, nekünk pedig, híveidnek, tanulékony, engedelmes és az élő hit cselekedeteivel s gyümölcseivel bővelkedő szívet, hogy meg ne nehezteljen szent Fiad reánk, és országát tőlünk joggal el ne vonja…” (Eszterházy Pál: Ima a Magyarok Nagyassszonyához)
Robi atya
