Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én, a háromgyermekes család második fiúgyermekeként. János a szombathelyi Püspöki Elemi Iskolában kezdte meg tanulmányait. 1941 őszén a család Pécsre költözött, ahol a Gyakorló Iskolában, majd a Ciszterci Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1946-tól a Szombathelyi Premontrei Gimnázium diákja. Brenner Jánost Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19-én a szombathelyi Székesegyházban. Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán. Vértanúságának történetével kapcsolatban csak néhány dolgot ismerünk. Brenner Jánost, 1957-ben egy éjszaka elhívták annak ürügyén, hogy valaki haldoklik, és vigye el a szentkenetet és az Oltáriszentséget. Ez csak egy ürügy volt arra, hogy előre eltervezetten meggyilkolja a kommunista hatalom. Mind a mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt az 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjelen, amikor kegyetlenül 32 késszúrással megölték. Amit tudunk: éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember zörgetett be a plébániára, azzal a kéréssel, hogy súlyos beteg nagybátyját kellene ellátni a szentségekkel. Brenner János átment a templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg háza közelében kapták el. Ez is azt bizonyítja, gyilkosai tudták: Brenner János komolyan veszi hivatását. Ezért várták a megadott címen. És ott, nyakában az Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással megölték. A boncolási jegyzőkönyvből azt is tudjuk, hogy a nyakára is ráléptek, megtaposták. Tehát nemcsak megölni, hanem meggyalázni is akarták. Az Oltáriszentséget vitte magával, így halálával ő is az Oltáriszentség szentje lett. Amikor meggyilkolták, 26 éves volt, jó két éve volt pap, mosolygós, vidám, akit a hívek szeretettek. Két testvére szintén pap lett, és ez kiemeli a családi otthoni légkör fontosságát, egy szép példa számunkra. A Rákosi rendszer után a Kádár rendszernek is könyörtelen egyházpolitikája volt, sok papot meghurcoltak, bebörtönöztek, Brenner Jánost is többször megfenyegették, mert nem volt hajlandó együttműködni a pártállammal és mert túl sokat foglalkozott a fiatalokkal, gyerekekkel. A politika elrettentő példát akart mutatni az ő meggyilkolásával a papok számára, hogy ez vár arra, aki nem működik együtt…
Robi atya
Isten, örök terve szerint Máriát arra választja, hogy Fia megtestesülésének, következésképp a megváltás misztériumának részese legyen. Az igazi anya-szerep nem csak biológiai kérdés. Bár az igaz, hogy nincs közelebbi kapcsolat két ember között, mint anya és gyermeke közt, amíg szíve alatt hordja. De a születés után még inkább kiteljesedik, egyre inkább lelki kapcsolattá, megbonthatatlan összetartozássá válik. Sokan érezték, hogy az a pillanat volt, amikor igazán felnőtté váltak, amikor édesanyjukat elveszítették. Mert minden életkorban jó gyermeknek lenni. Érezni azt a gondoskodást, féltést, önzetlenséget, amit csak egy anya adhat. Isten ugyanolyan köteléket adott Mária és Jézus között, mint minden más földi anya és gyermeke közt. Ezzel megáldva és szentesítve ezt a kapcsolatot. De az Istennel való közösségben nem lehet jelen a bűn, a bűnre hajló természet. Ezért kíméli meg Isten Máriát az áteredő – és minden személyes – bűntől. Ez a kegyelmi többlet segítette Máriát, hogy tökéletesen megtegye Isten akaratát. De segítette őt abban is, hogy testvérként nézzen minden emberre, egyenlő mércével mérjen. Akiben nincs bűn, a másikban sem keresi. Nem nyílik rá a szeme. Ez a kegyelmi többlet Isten ajándéka Máriának. Isten mindnyájunknak felkínálja a vele való közösséget. Isten mindannyiunk felé árasztja kegyelmét. De csak azt tudja maradéktalanul átjárni, aki nyitott rá, aki a megszentelő kegyelem állapotában van. És nem lehet annál jobban Szentlélektől eltelve más, mint akinek szíve teljesen mentes a bűntől. Ezért az Istennel való közösségnek a teljessége Mária adománya minden ember közül. Mária a kegyelem által egész életét Istennek ajánlotta. Nem pillanatnyi fellángolásában mond igent. De még csak nem is 9 hónapra, vagy néhány évre gondolkodott előre. Szabad akarattal döntött arról, hogy egész hátralévő életében Isten tervét szolgálja. A kereszt alatt sem lázadt, pedig tudja, hogy fiában az Isten fiát siratja. Ő állhatatos maradt mindvégig az Isten iránti engedelmességben. Az állhatatosság olyan erény, amit napjainkban kezdünk elfelejteni. Összemossuk más fogalmakkal, így elveszíti valódi jelentését. Helyette kitartásról beszélünk. A kitartás inkább az ész, az akarat tartóssága, bizonyos célért. Míg az állhatatosság inkább a szívé. Szűz Mária élete a példa és a bizonyság arra, hogy életünk minden kérdésére, Isten ránk vonatkozó tervében van a válasz. Hogy életünket a teremtő Isten kezébe kell tenni és a keresztek hordozásakor is állhatatosan kitartani. Isten irántunk való végtelen szeretetéről, nemcsak a megváltás művével tanúskodik. Hanem azzal is, hogy gyermekeivé fogad, ezért Atyánkként szerethetjük. A keresztfán pedig nekünk adja édesanyját, mikor János apostolhoz így szól:” Íme, a te anyád.” Jézus rendeléséből lett Szűz Mária mindannyiunk égi édesanyja. Adjunk érte hálát Istennek és kérjük égi édesanyánk közbenjárását, oltalmát életünk útján.
Kedves Testvérek!