Ferenc pápa Szent Józsefről szóló körlevelével hirdette meg a Szent József-évet, melynek során szentévi búcsú nyerhető. A szentév 2020. december 8-tól 2021. december 8-ig tart. A pápa a következőképpen jellemzi Jézus nevelőatyját: Szent József szerető, gyöngéd apa volt, engedelmes és befogadó Isten akaratával szemben. Bátran kreatív, munkás, aki mindig árnyékban marad.

Az Atyai szívvel kezdetű körlevél a koronavírus-járvány kontextusában rávilágít mindazoknak a szerepére, akik a hétköznapokban, távol a rivaldafénytől, türelemmel hinti maguk körül a reményt és a felelős magatartást. Olyanok, mint Szent József, aki észrevétlen marad a maga hétköznapi diszkrét, rejtett jelenlétében. Szent József úgy fejezte ki konkrétan apai szerepét, hogy háttérbe állította magát és szeretettel a Messiás szolgálatának szentelte életét. Benne látta meg, és tapasztalta meg a gyermek Jézus Isten gyengédségét, amely elfogadja gyöngeségünket is. Isten ugyanis nem ítél el, hanem elfogad, átölel, támogat és megbocsát. Szent József apasága megmutatkozik az Istennek való engedelmességében is. Az ő beleegyezése megmenti Máriát és Jézust, megtanítja Fiának, hogy az Atya akaratát kövesse, és együttműködjön a megváltás nagy misztériumában. Szent József ugyanakkor a befogadás atyja is, mert előfeltételek nélkül elfogadja Máriát. Mária jegyese bizakodik az Úrban, elfogadja élete történéseit anélkül, hogy megértené azokat, bátran és erősen vállal főszerepet, a Szentlélek erejéből fakadóan. Rajta keresztül üzen nekünk Isten: Ne féljetek! – mert a hit értelmet ad minden boldog vagy
szomorú eseménynek. A Patris corde – kezdetű apostoli levél méltatja Szent József kreatív bátorságát, mely a gondokat lehetőségként képes szemlélni és bízik a gondviselésben. Az ács József, Mária jegyese megtanítja nekünk a saját kezűleg megszerzett napi betevő kenyér értékét, méltóságát és örömét. A munka értelme méltóságot ad, általa tevékeny részt vállalunk az üdvösségben, megvalósítjuk önmagunkat és a családunkat, mely a társadalom alapsejtje.

Az Atyai szívvel – kezdetű apostoli levélben Ferenc pápa napi rutinjáról is ír. Mint ismeretes, a Szentatya minden nap imádkozik Mária jegyeséhez, egy XIX. századi francia ájtatoskönyv alapján. Bizalommal és tisztelettel fordul Szent Józsefhez, de mintegy ki is hívja őt, amikor azt mondja: “Hogy ne mondhassák, hiába fohászkodtunk hozzád, mutasd meg nekem jóságodat és hogy mily nagy a hatalmad.”

Szent József ünnepén, ha úgy tetszik „apák napján” nagy szeretettel gondolok az édesapákra, nagypapákra, és dédapákra is. Ez úton is köszöntöm őket, és kérem – Szent József közbenjárására – az Úr áldását rájuk, hiszen mindig is nagy szükség volt és van, odaadó, családjukért élő, példaértékű édesapákra. Szerepük pótolhatatlan a gyermekek nevelésében. Imádkozom az elhunyt családfőkért is, hogy odafentről, imáikkal segítsék itt maradt szeretteiket.

A Szent József évben elnyerhető búcsú feltételeiről a jövő héten adunk tájékoztatást.

Robi atya

Kedves Testvérek!

Március 19-én, pénteken 18.30-kor ismét csatlakozhatunk online keresztúthoz.
Az alkalmat ezúttal az Útonlévők közössége vezeti.
A csatlakozási link: https://us02web.zoom.us/j/85090988122?pwd=UGxEVkhaU0w0V0l0QVU1UWVrc0lZQT09

Nagyböjt egyik jelképe a kereszt. Megváltásunk eszköze. Jézus keresztje óta pedig a mi keresztjeink is üdvösségünket  szolgálják. Minden embernek, aki valaha élt és élni fog a földön, kikerülhetetlen találkozása van a kereszttel. Mindannyian eltervezzük az életünket. Hosszú távú, fontos, és rövidtávú, kisebb céljainkat egyaránt. Nem is mindig ellenőrizzük magunkban, hogy Isten tervével vajon egyezhet-e a mi elképzelésünk, segíti-e végcélunkat, az üdvösséget, vagy esetleg eltávolít tőle. Arra főleg nem számítunk, hogy megpróbáltatásokkal, keresztekkel találkozhatunk. Ezek valahogy nem illenek bele elképzeléseinkbe. Sokszor mi magunknak ácsoltuk, mert olyan útra tévedtünk, ahonnét vissza kell fordulnunk, vissza kell találnunk. Ilyenkor a megállás arra késztet, hogy végiggondoljuk addigi életünket. Van, hogy továbbra sem értjük az okát, emberi ésszel nem találunk magyarázatot, és van, hogy felsejlik előttünk annak értelme. Akárhogy is, de a keresztekkel számolnunk kell. Eldönthetjük azonban hozzáállásunkat, ami hitünk mélységétől függ. Fogadhatnánk elutasítóan, lázadóan, de úgy is, hogy áldozatként ajánljuk fel Istennek, azzal a gyermeki bizalommal, hogy Isten, a végtelen szeretet sosem adhat rosszat. Csak a nagyobb jó érdekében, a nagyobb rossz elkerülése végett történhet. Minden elszenvedett keresztünknek, megpróbáltatásunknak megvan a magasabb rendű célja Isten tervében. Van, hogy évek elteltével ismerjük fel Isten csodálatos pedagógiáját, amikor bebizonyosodik előttünk, hogy amit keresztnek hittünk, végül a legnagyobb jót eredményezte számunkra. Hajlamosak vagyunk azonban a velünk történteket azonnal megítélni, emberi ésszel értékelni és nem az Isteni gondviselés eszközét látni benne.

Egy kislány egyszer édesanyja lábainál ülve hallgatta, ahogy mesélt neki. Az anya ölében hímzés volt, keze szorgalmasan dolgozott közben. A kislány egyszer csak elfelejtkezve a meséről, rácsodálkozott a hímzésre, ahogy azt alulról látta.
– De anya! Mennyit dolgoztál vele, és nézd, mégis milyen csúnya lett! Összevissza futnak benne a szálak.
Az anya elmosolyodott, megfordította a hímzést, a kislány felé a színét mutatva.
– Nézd, el is készültem! Ugye, milyen szép lett?
– Nahát! – csodálkozott a kislány.
– Tudod, kislányom, ahhoz, hogy a színe ilyen szép lehessen, bizony a másik oldalán helyenként összevissza kell futtatni a szálakat.

Valahogy ilyen a mi életünk is. Teljessé, egésszé úgy állhat össze, ha átengedjük az irányítást az Isteni gondviselésnek. Lehet, hogy mi kuszának, egyenetlennek látjuk. Hányszor csak életünk fonákját figyeljük, és jó, ha utólag visszanézve észrevesszük a csodát, a színét, amit Isten az ő szerető gondviselésével kihozott belőle.

Robi atya