Nagy élmény volt számomra, hogy idén tavasszal, a BBJ Férfiközösség tagjaival zarándoklaton vehettünk részt Szombathelyen, Rábakethelyen, Szentgotthárd-Zsidán vagyis, azokon a helyeken, amely Brenner János életének jelentős állomásai voltak. Megtekintettük a róla készült kiállítást, fohászkodtunk a sírjánál a szombathelyi Székesegyházban, keresztutat jártunk egykori szolgálati helyén, rózsafüzért imádkoztunk az ő vértanúságának közelében. Élményszámba ment az is, amikor épp egy róla szóló film felvétele kapcsán találkozhattunk a stáb tagjaival. Brenner Jánosnak egyetlen bűne a kommunisták szemében, ami végül a halálához vezetett, az az volt, hogy sokakat, főként a fiatalokat vonzotta a templomba. Azon a éjszakán, amikor egy állítólagos haldoklóhoz hívták, az utolsó pillanatig az Oltáriszentséget védte. A legtöbb késszúrás a kezén és a karján érte.

A kommunista diktatúra gyűlölte mindazt, ami az Istenhez köthető: a vallást, a hitet. Mérhetetlen kárt okozott a nemzetnek. Szisztematikus aknamunkával dolgozott a családok ellen. Ki akart irtani minden gyökeret, ami tartást ad az embernek. A Gonosznak mindig más arca van, mondta egykor Szent II. János Pál pápa. A Gonosz ma is ezt teszi, csak roppant kifinomultan és alattomosan: elszakítani az embert az éltető, megtartó gyökerektől. Az eszközök változtak, a cél nem. Boldog Brenner Jánost ma szentként, példaképként tiszteljük. Ő megtanít arra, hogy keresztény életünknek akkor van értelme, ha ragaszkodunk hitünkhöz, meggyőződésünkhöz, az evangélium igazságához, magához Jézus Krisztushoz. Az őt elveszejtők, és azok, akik irányították őket, azonban elvesztek a történelem süllyesztőjében, ideológiájuk pedig szertefoszlott.

A történelem igazi Ura, és a mindent legyőző Szeretet Forrása a Teremtő Isten. Brenner János élete azt hirdeti, hogy aki kapcsolatban van a Szeretet Forrásával, az boldog lehet ebben az életben és a másvilágon.

Robi atya

Szent Miklós Kr.u. 245-ben született a kis-ázsiai Patarában. Korán árvaságra jutott. Papi pályára lépett, életét a szegények megsegítésére és a gyerekek tanítására szentelte. 270-ben lett Myra városának püspöke, ahol 52 évig szolgált. Egyszerű életet élt, mindent a szegények szolgálatának rendelt alá. Tisztelete a Keleti és a Nyugati Egyházban egyaránt elterjedt.
Bizonyára nem véletlen, hogy a legnépszerűbb szentjeink egyike. Életpéldájában a keresztény élet lényege ragadható meg. Mindent odaadni Krisztusban. Hiszen kereszthalálával épp Jézus Krisztus volt az, aki mindent feláldozott értünk.
Az ajándékozásban nem várok arra, hogy kapjak valamit, hanem adom azt, ami tőlem telik. Szabadon, örömmel, szeretettel. Az ajándékozás a keresztény ember életformája. Amikor ajándékozok, a kötelezőn és a szükségesen felül adok. Szinte pazarlón. Nem a mérete, és nem is az értéke számít, hanem az, hogy van benne valami pazarlás: az idő, amit ráfordítottam, az energia, amit belefektettem, a külseje, amivel becsomagoltam.
Egyszerű de tanulságos az a kis gyerekdal, amit ovisokkal szoktunk énekelni, és szépen összefoglalja Szent Miklós lényének üzenetét. Ebből idézek:

„Ajándéka nem az arany, nem is hamis földi kincs. /Szeretetet, víg örömet, olyat hoz, mi nekünk nincs! /Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,/röpíti szél, szánkó. /Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, /nekünk adja jókedvét.”

Szent Miklós példát ad arra, hogy a keresztény, krisztusi életforma megvalósítható a mindennapokban. Ebben az irányban egyetlen lépéssel is többet adni, mint ami kötelesség, azt jelenti: elkezdtük élni a kereszténységet. Ez a lelkület méltó az emberhez, méltó Krisztushoz, méltó a keresztény névhez. Kívánom, hogy mindnyájan odaadó lelkülettel, pazarló szeretettel forduljunk egymáshoz nemcsak adventben, hanem életünk minden napján.

Robi atya