Máriát úgy képzelem el, mint a Szent Család tevékeny, övéit szeretettel szolgáló édesanyát, aki mindennapi munkája közben is, mély kapcsolatban áll a Mindenhatóval. Az evangélium tanúsága szerint, Mária szívébe véste a pásztorok szavait, és gyakran elgondolkodott rajtuk. Tudta, hogy mindazt, amit hallott tőlük, az az Istentől származik. Máriáról azt is állítja az evangélium, hogy hitt annak beteljesedésén, amit az Úr mondott neki. Mária hite annyival mélyebb volt, a miénknél, hogy ő biztosan tudta, végül minden jóra fordul. Nem fogadták be őket Betlehemben, mégis volt hol megszületnie a Kisdednek. El kellett menekülniük Egyiptomba, végül, mégis otthonra leltek. Három napig keresték Jézust, mégis megtalálták a templomban. Vagyis Isten végső győzelme, nem az embereken és a körülményeken múlik. Minden nehézség és megpróbáltatás ellenére minden a helyére kerül, mert Isten időzítése mindig pontos.

Milyen csalóka a földi idő! Bár érezzük, hogy gyorsan megy, szinte röpül, mégis csak a „most” – ban akarjuk jól érezni magunkat. Bármi áron, akár a bűn árán is. Dolgozni és pihenni nem lehet egyszerre. A földön az érdemszerzés ideje van, nem a babérok learatásának. Ha valamiben jelentősége van az időnek, ha valamiben igazán fontos a jelen pillanat, az az, hogy most cselekedjük a jót. Most vigyázzunk a szavainkra. Most ügyejünk tetteinkre! Most, tehát a jelenben legyünk Krisztus követői! Mária az evangéliumok tanúsága szerint, többször is megízlelte a földi élet bizonytalanságát. Életének minden mozzanatában mégis az Úr szolgáló leánya maradt. Mindennapi tapasztalata volt az Istennel való kapcsolata, Istenbe vetett hite, töretlen bizalma. És mindig Istennek tetsző módon felelt meg a jelen kihívásainak.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy könnyű volt a boldogságos Szűzanyának, és a szenteknek. Hogy az ő esetükben egyenes, és állandóan felfele tartó út vezetett Istenhez. Ez igaz lehet abban az értelemben, hogy sokkal jobban felhasználták az Istentől kapott kegyelmeket. Azonban a szentek életrajzából tudjuk, hogy küzdelmes volt nemcsak fizikai, de lelki életük is. Az Ő mindennapjaikhoz is kitartásra, állhatatosságra, hűségre volt szükség. A mi feladataink, küldetésünk, kötelességünk maradéktalan elvégzéséhez is ezekre az erényekre van szükség, de a kegyelmet, erőt, áldást az Úrtól kapjuk.

A Boldogságos Szűz Mária járjon közben értünk az Ő Szent Fiánál Jézus Krisztusnál, és az Ő áldása kísérjen mindnyájunkat az új esztendőben! Amen

Robi atya

Karácsonykor Áldott, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk egymásnak! Mennyire más értelmet nyer a béke szava ezekben a háborús időkben, amelyben élünk, hiszen felértékelődik az. Vágyjuk a békét, a nyugalmat és a biztonságot. A szentmisékben szüntelenül imádkozunk a béke ajándékáért.

Karácsony éjféli miséjén, Izajás próféta könyvéből idézve hirdeti az egyház: ”Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így  fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme” (Iz 9, 5).

Hol van a Béke Fejedelmének uralma, tehetnénk fel a kérdést? János evangéliumában olvassuk, hogy Krisztus országa nem evilágból való. Az Ő országa nem az erő, a gazdagság és a hódítás fitogtatása, melyek látszólag vezérlik az emberi történelmet. Jézus hatalma legyőzi a Gonosz hatalmát, éppúgy, ahogy az Ő húsvéti misztériuma által, véglegesen legyőzte a bűnt és a halált. De az ebből fakadó kegyelem ma is forrás számunkra: gyógyítja torz istenképünket, átformálja gyenge emberi természetünket, a Szentlélek kegyemével alkalmassá tesz arra, hogy közösségben éljünk Istennel és békességben az emberekkel. Ugyancsak Szent János írja: „Akik befogadták őt, azoknak megadta a hatalmat arra, hogy Isten fiaivá legyenek” (Jn 1, 10). Ez Betlehem üzenete ma és mindenkor. Ez a  hozzánk jövő Krisztus ajándéka.

Mindez ajándék és egyben felelősség is. Kívánom minden kedves testvérem számára, hogy nyitott szívvel fogadjuk be az Isten ajándékát ezen a karácsonyon is, vagyis magát az Istent, és tegyünk is azért, hogy az Ő gyermekeihez méltón éljünk ebben a világban.

Robi atya

Nagy élmény volt számomra, hogy idén tavasszal, a BBJ Férfiközösség tagjaival zarándoklaton vehettünk részt Szombathelyen, Rábakethelyen, Szentgotthárd-Zsidán vagyis, azokon a helyeken, amely Brenner János életének jelentős állomásai voltak. Megtekintettük a róla készült kiállítást, fohászkodtunk a sírjánál a szombathelyi Székesegyházban, keresztutat jártunk egykori szolgálati helyén, rózsafüzért imádkoztunk az ő vértanúságának közelében. Élményszámba ment az is, amikor épp egy róla szóló film felvétele kapcsán találkozhattunk a stáb tagjaival. Brenner Jánosnak egyetlen bűne a kommunisták szemében, ami végül a halálához vezetett, az az volt, hogy sokakat, főként a fiatalokat vonzotta a templomba. Azon a éjszakán, amikor egy állítólagos haldoklóhoz hívták, az utolsó pillanatig az Oltáriszentséget védte. A legtöbb késszúrás a kezén és a karján érte.

A kommunista diktatúra gyűlölte mindazt, ami az Istenhez köthető: a vallást, a hitet. Mérhetetlen kárt okozott a nemzetnek. Szisztematikus aknamunkával dolgozott a családok ellen. Ki akart irtani minden gyökeret, ami tartást ad az embernek. A Gonosznak mindig más arca van, mondta egykor Szent II. János Pál pápa. A Gonosz ma is ezt teszi, csak roppant kifinomultan és alattomosan: elszakítani az embert az éltető, megtartó gyökerektől. Az eszközök változtak, a cél nem. Boldog Brenner Jánost ma szentként, példaképként tiszteljük. Ő megtanít arra, hogy keresztény életünknek akkor van értelme, ha ragaszkodunk hitünkhöz, meggyőződésünkhöz, az evangélium igazságához, magához Jézus Krisztushoz. Az őt elveszejtők, és azok, akik irányították őket, azonban elvesztek a történelem süllyesztőjében, ideológiájuk pedig szertefoszlott.

A történelem igazi Ura, és a mindent legyőző Szeretet Forrása a Teremtő Isten. Brenner János élete azt hirdeti, hogy aki kapcsolatban van a Szeretet Forrásával, az boldog lehet ebben az életben és a másvilágon.

Robi atya