ESTE – dr. Zlinszky János verse
Ezt a verset unokatestvérem, dr. Zlinszky János, volt alkotmány bíró, jogász professzor írta az emlékkönyvembe, amikor még kislány voltam. Sokszor szavaltam már azóta és mindig érzem a belőle áradó szeretetet ezt szeretném továbbadni. A vers mondanivalója ma különösen időszerű, arra tanít, hogy ne önzőn csak magunknak éljünk, hogy nyitottak, befogadóak legyünk. Buzdít a segítő szeretetre, hisz “amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” – mondta Jézus.
Adventi üzenet, mert jó lenne úgy készülnünk, hogy a lelkünk kapuján kopogtató Úr Jézus a mi szívünkben is megszülessen Karácsonykor.
Szeretettel: Török Ádámné Viczián Judit
ESTE
Este, kihunyó kis ablak-szemek.
Sötét utcákon búcsút intenek
Egymásnak fáradt, bágyadt emberek;
Este, a világ némán szendereg.
Nálunk este hideg van, oly hideg,
A tüzelő drága, a szeretet
El van jól zárva. Ma már nem lehet
Pazarolni, mint régen lehetett.
Este! Csakhogy már egyedül vagyunk.
Elzár mindentől négy fehér falunk.
Nincs bú, zavar, nem fáj a más baja,
Nem hallik be a szenvedők jaja..
Este. Kopognak. Lelkünk felriad.
Ki zörget, zár fel, idegen, ki vagy?
„Vándor, hazátlan, üldözött vagyok,
Állok az ajtód előtt s kopogok.
Nézd, aludnék, és nincs hol lepihennem,
Nem tudod, hogy ki fogadna be engem?
Éhes vagyok és nincs ma vacsorám,
Hideg az éj, és nincs meleg ruhám…..
Vagyok, ki Érted áztam, fáztam,
Nehéz utakat Véled jártam,
Súlyos kincseket Neked hoztam,
Magamat Érted feláldoztam…!”
Uram, Te vagy ?! De jó hogy látlak!
De este van, be nem bocsátlak,
Most nincs hely és nincs is rend nálunk,
Majd egyszer ünneplőben várunk,
Lakunk Tehozzád most nem méltó,
Egy áldást mondani rá légy jó,
És ma talán fordulj be máshoz,
Ne hozzánk, ugye megbocsátod.
Vacsora nincs sok: Te megérted….
…Mert egész máskép szeretnélek
Fogadni Téged. Majd ha egyszer
Hívunk, ne késs, hozzánk siess el!
Ott áll ajtónk előtt magában,
Sötét, hideg közöny-magányban,
Bízva kopog a lélek ajtón,
Szerényen, halkan, de kitartón….
Ha Hozzád jön, ugye, Te várod?
Előtte ajtódat kitárod,
Elé szórod minden virágod,
S örökre a szívedbe zárod…?!
Zlinszky János 1957.
