Az ideológiák optimizmusa a halál feledtetésére tesz kísérletet, amikor állandóan a tökéletes társadalom felé haladó történelemről beszél. A halál közelében mégis mindig kiderült, hogy az ideológiák mellébeszélnek, hazugsággal akarják elkápráztatni az embert. A hit reménye viszont a halálon túli igazi jövőt tárja elénk. Csakis így válnak a valóban megtett lépések mindannyiunk jövőjévé – írja XVI. Benedek pápa Krisztusra tekintve című művében.
A halál olyan, mint egy fal, ami megakadályozza, hogy lássuk, mi van mögötte. Szívünk viszont a fal mögé vágyik, és ugyan nem tudhatjuk, hogy mi van mögötte, mégis gondolkodunk rajta, elképzeljük, és hangot adunk az örök élet utáni vágyunknak.
Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog”. Krisztus lerombolja a halál falát. Benne lakozik Isten teljessége, aki az élet, az örök élet. Lázár feltámasztása annak a jele, hogy Jézus teljes mértékben uralkodik a halál felett. Ezzel szemben Jézus feltámadása azonban nem a földi életbe való visszatérést jelenti, hanem egy új valóságba való megérkezést, egy új földet, amelyben találkozunk Istennel és eljutunk a mennyországba. Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelében írja, hogy ha annak a Lelke, aki feltámasztotta Jézust, bennünk lakozik, akkor ez nekünk is örök életet ad. Minden személy erre a Krisztus kereszthalála által lehetővé tett személyes feltámadásra hivatott.
A feltámadás és az örök élet valóságát sokan kétségbe vonják még a keresztények közül is. Az örök élet hite meghaladja az értelmünket, ezért szükséges hozzá a hit is. Kérjük Jézust, erősítse meg a mi gyönge hitünket, és a reményt, hogy minden gyarlóságunk ellenére, elvezet minket az Örök Életre!
Robi atya
