Kategória:

Lelkiség

HírekLelkiségTemplomépítés

„Jöjj Szentlélek, Úristen!” – a Szentlélek templom szentelése

MTI közlemény: Veresegyház város új katolikus templomot épített

templomszenteles_logo„2016 május 14-én a váci püspök, dr. Beer Miklós felszentelte Veresegyház város új katolikus templomát, a Szentlélek templomot.

Az építkezés városi és egyházmegyei összefogásban épülhetett meg. A 400 hívő befogadására alkalmas templomot Nagy László építész tervei alapján, egy év alatt építették fel. A templom díszítésében veresegyházi művészek vettek részt. A templom orgonája Dunakeszin, harangjai Őrbottyánban készültek.

Az ünnepség a felújított plébánia megszentelésével kezdődött, majd Pásztor Béla polgármester jelképesen átadta a templom kulcsát Molnár Zsolt atyának.  A szentmise után az új Szentlélek templom megnyitotta kapuit a lakosság és az érdeklődők előtt. A jeles napot koncert zárta, melyen a Budavári Nagyboldogasszony templom kórusa énekelt, Tardy László vezetésével, Hock Bertalan közreműködésében.”

A Szentlélekre bízzuk a templomunkat, aki az egység és a közösség Lelke. Kérjük tőle, hogy a szeretet és az egység egyre inkább növekedjék városunkban!

A templomszentelésről a VVTV által készített film

Nagy László tervező köszönetnyilvánítása

Megszületett.
Istennek legyen hála!
Örömmel telt a megálmodás, a tervezés ideje.
Csodálatos volt a kivitelezés egy éve.
Köszönöm minden közreműködőnek, hogy megvalósulhatott, amit megálmodtam, megterveztem!


A nagyításhoz kattintson a képre!

A nagyításhoz kattintson a képre!

A Pünkösd vasárnapi szentlecke valósággá vált közösségünkben

„SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből.
Testvéreim! Senki sem mondhatja magától: „Jézus az Úr!”, csak a Szentlélek által. A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a csodajelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Így van ez Krisztussal is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk keresztségünk által: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok vagyunk. Valamennyiünket ugyanaz a Lélek töltött el.
Ez az Isten igéje.”

Hála és köszönet, hogy a Szentírás szavai ma, pünkösd vasárnap újra valósággá válhattak! Hála, és köszönet, a Lélek indíttatásáért, az indítást nem csak halló, de értő fülekért, a nem csak néző, de látó szemekért, az érző szívekért, a cselekvő kezekért! Hála a sokféle karizma kibontakozásáért, és azért, hogy egyé válva mind a Teremtő Urunk dicséretét zengik! Hála az élményért, hogy mindezt a templomunkban mostantól kezdve minden nap megélhetjük és megoszthatjuk!

jojjszentlelek

A templomszentelés emléklapja

A templomszentelésről készült fotók IDE kattintva tekinthetők meg. (Hollai Gábor képei)

Médiamegjelenések

Nyomtatott sajtó

A Veresi Krónika különszáma (ide kattintva megtekinthető)

TV, RÁDIÓ

Kossuth Rádió: május 19. (csütörtök) 13.30 – Tanúim lesztek műsorban

DUNA Televízió: május 22. (vasárnap) 9.40 – Katolikus krónika

DUNA WORLD: május 27. (péntek) 10.25 – Katolikus krónika (ismétlés)

Internet

http://magyaridok.hu/belfold/felszenteltek-veresegyhaz-uj-katolikus-templomat-669796/
http://magyaridok.hu/belfold/felszenteltek-veresegyhazi-szentlelek-templomot-671866/
http://www.ma.hu/belfold/281217/Felszenteltek_Veresegyhaz_uj_katolikus_templomat
http://inforadio.hu/belfold/2016/05/14/veresegyhaz/
http://orientpress.hu/cikk/templomot-szenteltek-veresegyhazon
http://velemenyezd.hu/velemenyezd.tvn?cid=jmtm&hir=Felszentelt%E9k%20Veresegyh%E1z%20%FAj%20katolikus%20templom%E1t
http://hirtv.hu/hirtvszines/felszenteltek-a-veresegyhazi-szentlelek-templomot-1342381
http://www.hirado.hu/2016/05/14/felszenteltek-veresegyhaz-uj-katolikus-templomat/
http://www.magyarkurir.hu/hirek/felszenteltek-az-ujonnan-epult-szentlelek-templomot-veresegyhazon
http://nemzeti.net/felszenteltek-a-veresegyhazi-szentlelek-templomot-4751105.html
http://onkormanyzat.mti.hu/hir/43084/katolikus_templomot_szentel_veresegyhaz
http://hirtv.hu/videok/154100
http://rikkancshirek.hu/index.php/helyi-hirek/1779-felszenteltekszentlelek

http://www.mariaradio.hu/uploads/1/menu/683/fajlok/MR_Magazin_2016_05_NET.pdf 12.oldal
http://www.magyarkurir.hu/hirek/megaldottak-veresegyhazi-szentlelek-templom-harangjait
http://rikkancshirek.hu/index.php/helyi-hirek/1682-toronysisakszentlelektemplom
https://veresegyhaz.vaciegyhazmegye.hu/downloads/TL/2015_TL-kulonszam.pdf
https://veresegyhaz.vaciegyhazmegye.hu/downloads/TL/2016_marcius.pdf
https://www.youtube.com/playlist?list=PLfetF1SZVoyrfRb8ywYX18qbZC7Xworjs
http://magyaridok.hu/belfold/romai-katolikus-templom-epul-egyhazi-es-vilagi-osszefogassal-350440/
http://www.keresztenyelet.hu/v/a-tervezett-utemben-halad-a-veresegyhazi-szentlelek-templom-epitese/
http://www.magyarkurir.hu/hazai/a-tervezett-utemben-halad-veresegyhazi-szentlelek-templom-epitese
http://www.veresegyhazi-hirhatar.hu/galeria/szentlelek-templom-alapko-letetele
http://ujember.hu/templomepitok/
http://www.magyarkurir.hu/hirek/letettek-veresegyhazi-szentlelek-templom-alapkovet

2016-05-19
0 Facebook Twitter Google + Pinterest
LelkiségTemplomépítés

Imafelhívás

 

Imára hívunk, hogy új templomunkat az Úrnak tetsző, őt dicsőítő élettel töltsük majd meg!

Most, a „birtokbavétel” lelkes készületében talán természetesnek, magától értetődőnek tűnik, hogy ha végre elkezdjük használni új templomunkat, minden szépen, „simán” fog menni. De hogy ez valóban így legyen, hogy az Úr tetszése szerint éljük meg mindennapjainkat és ünnepeinket templomunkban, az esetleges nézeteltéréseket, felmerülő nehézségeket pedig békésen, szeretettel tudjuk megoldani, kell, hogy meghívjuk Urunkat a mi készületünkbe. Őt, Akiért, Akiben és Aki által mindez megvalósulhat.

Az új templom, az új helyzet alkalmat adhat közösségeink megújulására, és személyes útkeresésünkre, lelki megújulásunkra. Fontos, hogy érezzük: miénk (az enyém is) ez a templom, nekem is szerepem, feladatom van benne, általa, mert az Úr engem is hív, hogy egyre jobban, elkötelezettebben szeressem és szolgáljam Őt. Talán ebben az új helyzetben számomra is utat mutat, hogy miben, hogyan kerülhetek közelebb Hozzá, tehetek többet embertársaimért.

Most hívunk mindenkit, hogy mindezért imádkozzunk együtt ; közösségben, vagy egyénileg otthon (ki-ki ideje és elhatározása szerint) az elkövetkező 1 hónap folyamán! (Lehet az alábbi szöveggel, mely megtalálható és elvihető a Pio otthonból is.)

Hála Neked Urunk új templomunkért! Kérlek segíts minket, hogy templomodat a Te dicsőségedre és mindannyiunk javára használjuk egyetértésben és szeretetben. Közösségeink és én magam is megtaláljuk benne helyünket, feladatunkat, otthonunkat.

2016-04-17
0 Facebook Twitter Google + Pinterest
EgyébLelkiség

„Zöld böjt 6. – Szolidaritás

Nagyböjt előző heteiben minden hétre jutott egy-egy konkrét javaslatunk, amelyek a Húsvétra való lelki felkészülés részeként Ferenc pápa „Áldott légy!” kezdetű enciklikájának szellemében nekünk és a körülöttünk élőknek is segíthettek felfedezni a teremtett világ iránti felelősségünk és istenkapcsolatunk szoros összefüggéseit. Így értünk a Virágvasárnaphoz, amikor Jézus a kereszthalála előtti vasárnapon bevonul Jeruzsálembe és kezdetét veszi a Nagyhét, Jézus szenvedéstörténete (passiója), majd bekövetkezik kereszthalála.
Jézus nagyheti története párhuzamba állítható azon emberi szenvedésekkel, amelyek a világban nap mint nap történnek. Árulások, hazugságok, csalások és csalatkozások áldozatai vagyunk mi magunk is. Ebben a helyzetben gyakran feltesszük a kérdést magunknak, hogy vajon miért történik mindez velünk. Ekkor csak a megválaszolatlan „miért”-ek sorakoznak fel az életünkben. Pál Feri atya úgy fogalmaz, hogy ilyenkor ne a „miért” kérdést, hanem a „kiért” kérdést tegyük fel magunknak. Sokkal egyszerűbben találhatunk választ és megnyugvást is a szenvedésünkben.
Jézus is így tett. Dönthetett volna másképp és elmúlhatott volna tőle e pohár. Egészen halála előttig fel is merült emberi énjében, hogy akár lehetett volna másképp is. Mégis ő a „kiért” kérdésre felelt végül, amikor mindannyiunkért ajánlotta fel kereszthalálát. A bűneink ellenére nem tekintett minket „selejtnek”, „szemétnek”, hanem a végsőkig elment értünk, megváltott, megszentelt és feltámadásában részesített mindannyiunkat. Ferenc pápa az „Áldott légy!” kezdetű enciklikájában azt kéri tőlünk, hogy Jézust követve mi is tudatosan mondjunk ellent a selejtezés kultúrájának, „amely egyaránt érinti a kirekesztett embereket és a gyorsan hulladékká váló dolgokat.” A hulladékok kérdésével már foglalkoztunk pár hete, vegyük észre most a hasonló tennivalót embertársainkkal kapcsolatban is!
Jézus a szenvedése, halála, az Istentől való „elhagyottság” átélése útján végbevitt megváltásban megmutatta, hogy a legszentebb valóságokat, az üdvözítést nem „felülről”, nem „kívülről”, hanem emberségünkbe és annak fájdalmaiba a legmélyebben belemerülve, „belülről” akarja megvalósítani. Ezért az ő követőiként mi is csak ezt a magatartást utánozhatjuk, csak így vagyunk hiteles tanítványok, és Testének, az egyháznak tagjai.
A nagyhét ezért nem lehet a világtól való végletes elzárkózás, a fennkölt „elemelkedés” ideje. Ellenkezőleg, Jézus passiója átélésének időszakában – épp az összeszedettségből és az elmélkedésből fakadóan – nekünk is meg kell nyílnunk embertársaink felé. Arra készülve tehát, hogy ezt a legnagyobb örömünket, Jézus minket üdvözítő feltámadását ünnepeljük, észre kell vennünk, ha körülöttünk külső vagy belső okok miatt másoknak nincs meg a módjuk az örömteli ünneplésre.
Az utolsó héten őszintén reméljük, hogy akik e javaslatokat megfogadták, ráéreztek ennek ízére. Reméljük, hogy örömmel tudtak lemondani egy-egy szokásukról és közben megérezték, hogy a lemondás nem is volt oly nehéz. Sőt, sokszor nagyobb örömöt, másokkal való boldogabb összekapcsolódást okozott, mint az addig vitt rutin. Arra kérjük a kedves olvasóinkat, hogy legyen az idei Nagyhetük hangsúlyos része a résztvevő (szolidáris) odalépés a szenvedőkhöz, az elhagyottakhoz, a rászorulókhoz: vigasztalásban, meghallgatásban, gyakorlati segítségben, ajándékozásban, anyagi támogatásban és így tovább, a folytatást Önökre bízzuk.
Jó példát meglelő, a szenvedést másokért felajánló, a szenvedőkkel együttérző és őket segítő, irgalmas Húsvétot kívánunk!
2016-03-21
0 Facebook Twitter Google + Pinterest
EgyébLelkiség

„Zöld böjt” 5. – Csodáljuk a teremtés szépségét!

Nagyböjti felhívás-sorozatunk ötödik pontja így szól: „Ferenc pápa Áldott légy enciklikájának szellemében arra buzdítjuk a kedves híveket, hogy az előttünk álló hosszú hétvégén találjanak alkalmat arra, hogy kimenjenek a természetbe és gyönyörködjenek, örüljenek a teremtett világ gazdagságának, keressék benne Isten keze nyomát, szeretet-üzenetét, és hálát adjanak érte.”
A teremtésvédelem által szorgalmazott feladatok jó része úgy viszonyul a teremtett világhoz, mint olyan valamihez, ami tőlünk távol van, szenved, kínlódik, napi tevékenységünkkel „látatlanban”, áttételesen szennyezzük és károkat okozunk neki. Amikor az autóban megnyomjuk a gázpedált, amikor kidobjuk a műanyagpalackot, amikor bekapcsoljuk a villanyvasalót, többnyire nem látjuk közvetlenül a gleccsereket, melyek a globális felmelegedéstől olvadnak, a tengeri élőlényeket, melyek a vizekben felgyülemlő műanyagdarabokat lenyelik, vagy a füstölgő erőműveket. A „teremtés” könnyen válhat számunkra távoli, elvont dologgá.
„Laudato sì’, mi’ Signore”, „Áldott légy, Uram” – énekelte Assisi Szent Ferenc. Ezzel a gyönyörű himnusszal arra emlékeztetett minket, hogy közös otthonunk olyan, mint egy nővér, akivel osztozunk a létben, és olyan, mint egy szép anya, aki karjába zár minket: „Áldott légy, Uram, földanya-nővérünkért, ki fenntart és ellát minket, gyümölcsöket terem, színes virágokat és füvet!”
Ez a nővér kiált amiatt a kár miatt, amelyet az Isten által beléje helyezett javak felelőtlen használatával és a velük való visszaéléssel okozunk neki. Abban a hiszemben nőttünk fel, hogy birtokosai és urai vagyunk, és fel vagyunk hatalmazva arra, hogy kizsákmányoljuk. Az erőszak, mely a bűn által megsebzett emberi szívben lakozik, azokban a betegségtünetekben is megnyilvánul, amelyeket a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényeken észlelünk. (…) Elfelejtkezünk arról, hogy mi magunk is föld vagyunk (vö. Ter 2,7). Testünket a bolygó elemei alkotják, annak levegőjét lélegezzük be, annak vize éltet és frissít fel bennünket. (Ferenc pápa: Laudato sì’ 1-2.)
Ráadásul a mai urbanizált kultúrában élő ember olyan, főként a saját keze által alkotott dolgokkal veszi körül magát, amelyek által minél kevesebbet kell gondolnia teremtettségére. Szívesen megosztjuk a gyönyörű tájakról készült fényképeket a Pinteresten, de mozogni már (idő hiányában, azt mondjuk…) nem a természetbe megyünk, hanem a konditerembe, vagy a városi biciklizést, a lépcsőmászást tekintjük annak – ha egyáltalán… Nem érezzük összetartozásunkat a földdel, az élőlényekkel, függésünket az esőtől, a napsütéstől. Ez a „technikaiság” az elsődleges alapja annak az idegenségnek, amely a teremtéssel kapcsolatban kialakulhat bennünk – ami pedig könnyen a másik ember alapvetően idegennek, ellenfélnek tekintéséhez is vezet.
Ebben a helyzetben szervezést igénylő vállalás, komoly erőfeszítés, akár lemondás is lehet eldönteni, hogy „márpedig most kimegyek a természetbe”. Ám nagyböjti felhívásunk mégsem csak erre a lépésre szól. Íme néhány szempont, amellyel kicsit még tovább növelhetjük e hétre javasolt nagyböjti vállalásunk tudatosságát:
– A természetjárás még nem automatikusan teremtésvédelem. Igyekezzünk leleplezni magunkban és elkerülni azokat a magatartásformákat, amelyek arról árulkodnának, hogy valójában a természeti környezetet is csak valamiféle „szolgáltatásnak” tekintjük: ne legyünk türelmetlenek, önzők, fölényesek a természettel szemben, ne csak a magunk javát, kényelmét keressük általa, benne (például a rövidebb vagy izgalmasabbnak tűnő utat a kijelölt turistaút helyett…), ne akarjuk birtokolni, elvinni helyükről a dolgokat.
Bármilyen beavatkozásnak a városi vagy vidéki tájba figyelembe kellene vennie, hogy a hely különböző elemei hogyan alkotnak egységet, amelyet a maga gazdag jelentéstartalmával a lakosok koherens képként érzékelnek. Így a többiek már nem idegenek lesznek, és a „mi” részeinek érezzük őket, amelyet közösen építünk. Ugyanezen okból kifolyólag a városi és a vidéki környezetben is érdemes megőrizni bizonyos helyeket, ahol tartózkodnak az állandóan változtató emberi beavatkozásoktól. (Ferenc pápa: Laudato sì’ 151.)
– Keressük az egységet a teremtett valóságokkal! Ne mi „fejezzük ki magunkat” velük szemben, hanem próbáljunk rájuk figyelni, látni, hallgatni, befogadni őket. Hitünk szerint nekünk, embereknek központi felelősségünk van a teremtés rendjében, ami azt is jelenti, hogy a többi teremtménynek nem kényurai vagyunk, hanem épp nekünk kell megérteni a teremtménytársaink „kiáltását”, és vagy gondoskodva válaszolni rá, vagy pedig a nekünk adatott értelem és hit által Isten elé vinni azt.
Imádkozik minden teremtmény. Imádkoznak a háziállatok és a vadállatok, meghajtják térdüket, és az istállókból vagy a barlangokból kijővén nem néma szájukat emelik az égre, hanem a maguk módján hallatják hangjukat. Sőt az ébredő madarak is az ég felé röppennek, és kezek helyett szárnyukat terjesztik ki kereszt alakban, és daluk imádságnak tűnik. (Tertullianus [Kr. u. 200 körül]: Az imádságról, Cap. 29.)
– XVI. Benedek pápa számos alkalommal beszélt a „természet könyvéről”, mely által Isten szól hozzánk. Próbáljuk olvasni ezt az üzenetet, és válaszolni rá magunkban: dicsőíteni Teremtőjét, hálát adni érte, megszívlelni, amit mond nekünk.
A nevelés válságának másik gyökerét [az elsőnek az emberi autonómia hibás értelmezését nevezte] a szkepticizmusban és a relativizmusban látom, vagy egyszerűbb, világosabb szavakkal: két forrásnak kizárásában, melyek az ember útjának irányt adnak. Az első a természet, a második a Kinyilatkoztatás. Napjainkban azonban a természetre úgy tekintenek, mint tisztán mechanikus dologra, amely ennélfogva nem hordoz magában semmiféle morális követelményt, sem értékorientáltságot: tisztán mechanikus valóság, következésképpen semmilyen iránymutatás nem fakad belőle. (…) Alapvető jelentőségű tehát, hogy újra felfedezzük a helyes elképzelést a természetről mint Isten teremtéséről, amely által Ő szól hozzánk. A Teremtő a teremtés „könyvén” keresztül beszél hozzánk és rámutat az igazi értékekre. S aztán így újra felfedezzük a Kinyilatkoztatást is: újra felismerjük, hogy a teremtés „könyve”, amelyben Isten alapvető útmutatásokat ad életünknek, a Kinyilatkoztatásban tárult fel, a kultúra és a vallás történetében konkretizálódott és valósult meg, nem hibák nélkül, de alapvetően hiteles módon, továbbfejleszthetően és megújíthatóan. (XVI. Benedek pápa beszéde az Olasz Püspöki Konferencia ülésén, 2010. május 27.)
– A teremtéssel való teljesebb összhanghoz az vezet, ha a passzív szemlélésen és egyfajta „egészségi használaton” túl megpróbáljuk feleleveníteni az alapvető emberi tapasztalatot a földdel való kapcsolatról. Nem csak egy kirándulás mutathat rá Istenre, hanem a termőföld, akár egy kis balkonláda „megművelése” is…
– Mi magunk is a teremtés része vagyunk. Szánjunk időt annak elcsendesedő megtapasztalására, hogy saját bensőnkben hogyan él, hogyan szólal meg, mire hív saját teremtettségünk, hogyan „kiált” bennünk a teremtmény Teremtője felé!
El kell ismernünk, hogy mi, keresztények nem mindig fogtuk fel és nem mindig gyümölcsöztettük azt a gazdagságot, amelyet Isten adott az Egyháznak, amelynek lelkisége nincs elszakítva saját testünktől, sem a természettől vagy e világ valóságaitól, hanem ezekkel együtt és ezekben él, közösségben mindennel, ami körülvesz minket. (Ferenc pápa: Laudato sì’ 126.)
XVI. Benedek mondta, hogy az embernek is van „ökológiája”, mert „az embernek is van természete, amelyet tiszteletben kell tartania, és nem manipulálhatja kedve szerint”. Ebben az összefüggésben el kell ismernünk, hogy testünk hoz minket közvetlen kapcsolatba a környezettel és a többi élôlénnyel. El kell fogadnunk saját testünket mint Isten ajándékát ahhoz, hogy az egész világot az Atya ajándékának, közös otthonnak tartsuk és fogadjuk el, míg a saját testünk feletti uralom logikája idônként észrevétlenül a teremtés feletti uralom logikájává alakul. Lényegi fontosságú egy valódi humánökológia szempontjából, hogy megtanuljuk elfogadni saját testünket, gondozni és tiszteletben tartani jelentéseit. (Ferenc pápa: Laudato sì’ 155.)
– Szent Ferenc a Naphimnuszt nem egy szép tavaszi kirándulás alkalmával, hanem egy testi fájdalmakkal és lelki gyötrődésekkel teli éjszaka után írta. Valójában minket sem csak az idilli természet valóságai képesek élőbb kapcsolatra segíteni Istennel. Keressük és szeressük a Teremtőt abban is, ami nem szép, harmonikus, hanem kereszt…
2016-03-11
0 Facebook Twitter Google + Pinterest