Kategória:

Lelkiség

Gondolatok újévre

Isten mindenkit úgy tud megszólítani, úgy tudja értésére adni, amit közölni szeretne vele, ami a legközelebbi út a szívéhez, értelméhez. De az is kell, hogy aki felé közölni akarja magát, annak a szíve nyitott legyen rá, a földi, evilági dolgok végességét látva, hagyjon utat az Isten szavának. A pásztorok ezek voltak. Angyal viszi hírül nekik, hogy megszületett a Megváltó. Az angyal nem azok közé megy, akik a várandós Máriát és Józsefet szálláskereséskor elutasították. Nem akarja megleckéztetni őket, hogy ki is lehetett volna az ő vendégük. Jézus a feltámadása után sem a főtanács előtt jelenik meg az ő megdicsőült testében, hogy bemutassa, hogy mégis igaz volt minden, amit magáról állított. Hanem azokhoz, akik ezt mindig tudták róla, akiknek szava, csodái, élete elegendő bizonyíték volt, hogy felismerjék benne az Isten fiát. Akik azt látták, – mert meg akarták benne látni, – aki valóban volt. Ők ezt hitükért ajándékul kapták cserébe. A pásztorok azok az emberek voltak, akik földi életük egyszerűségében rá tudtak csodálkozni az Isten nagyságára, a természet szépsége, a természet erőinek láttán, annak alkotóját is felismerték. A pásztorok meg tudták látni a betlehemi gyermekben Isten ajándékát. Isten ma is minden ember számára kettős módon nyilvánul meg. Egyfelől mindenki megél benső tapasztalatokat, indíttatást, különleges élményt. Másfelől kinyilatkoztatja magát Isten, kinyilatkoztatja a Szentlélek szavát, melyet az élő Egyház tár elénk. Ahhoz, hogy felismerjük, mit is akar üzenni számunkra, ezt a kettőt kell magunkban összehangolni. Ha nem őszinte önzetlenséggel vagyunk nyitottak a benső hangra, és a külső isteni szóra, akkor az tévútra vezethet. Vajon mi meghalljuk üzenetét, mint a pásztorok, ha szól hozzánk?

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott, boldog, békés új évet egyházközségünk minden tagjának!

Robi atya

2021-12-26

Lelkiség

Karácsony üzenete

Az első karácsony óta lehetünk igazán tisztában emberi mivoltunk értékességével és méltóságával. Jézus osztozott emberi sorsunkban. Megtapasztalhatóvá tette számunkra az Istent. Mert Jézus nem valamit adott, hanem önmagát. Tehát mindannyian megajándékozottak vagyunk. Erről feledkezett el a jóléti társadalom, amelyben élünk, és amely sajnos, hat ránk is. Isten „nem kímélte” Szent Józsefet, az Istenanyát és Jézust a földi nyomorúságtól. Hogy szamárháton több napos járóföldet tegyen meg, senki sem kívánná a mai kismamáktól. Máriának természetes, hogy engedelmeskedjen a törvénynek. Eszébe sincs félni, aggódni, noha emberileg neki sem volt könnyű. Mitől kellene tartania Máriának, ha Isten vele van? Mi érhetné Isten beleegyezése, akarata nélkül? A mi életünkben ugyanígy történik. Nem az a kérdés aggasztó helyzetben, hogy Isten keze milyen eseményeken keresztül vezet, hanem csak az, hogy az ő kezébe kapaszkodunk-e?

Szent Családot éjszakára senki se fogadta be Betlehemben. A közöny, mulasztás bűne ma is jelen van. Nem lenne annyi rossz a világban, ha mindenki csak a saját lehetőségein belül nem mulasztaná el a jót, amit megtehet. A Szűzanya nem dicsekedett kiválasztottságával és születendő gyermeke személyével. És ha tette volna is, ki hitt volna neki? Vajon ha az Istenanyát, majd az Isten Fiát is elutasították, jogot formálhat-e bárki a különbségtételre, ember és ember között? Isten Fia minden ember üdvösségéért jött. Előtte mindnyájan Isten Irgalmára szoruló, megtérésre hívott, végtelenül szeretett emberek vagyunk. Mi keresztények ennek az Irgalomnak vagyunk tanúi és továbbadói itt a Földön.

Isten szeretetének továbbadását tapasztaltam meg szüleim szeretetén keresztül is, akik velem együtt hat gyermeket vállaltak. Bizonyára nem volt könnyű nekik felnevelni minket, különösen abban a korszakban, amelyben gyerekkorunkat töltöttük. De lehetőségeikhez mérten, előteremtettek mindent, amire szükségünk volt. És megadták számunkra az élet nélkülözhetetlen ajándékait: hitet, erkölcsi tartást, az önzetlen szolgálat és a vendégszeretet megannyi szép példáját. Erre van leginkább szükség, ebben a feje tetejére fordított világban. E gondolatokkal kívánok egyházközségünk minden tagjának és minden jóakaratú embernek Isten áldotta , boldog és békés karácsonyt!

Robi atya

2021-12-19

Események Lelkiség

NEK – Visszatekintés az önkéntes szolgálatra

Az alábbiakban egyik közösségi tagunk, Bozsó Ildi visszatekintését olvashatjuk a NEKért vállalt önkéntes szolgálatáról:

„…A kongresszus hetében kora reggeltől késő délutánig dolgoztunk, szinte minden nap. A programokra egymás között beosztva osontunk be, mikor volt egy kis szabadidő. A legszebb tapasztalataim mégsem ezekhez fűződnek. Felemelő volt a járdaszegélyen kuporogva egy tableten követni a nyitómise közvetítését a YouTube-on az önkéntesekkel, a technikussal és a biztonsági őrökkel – akik egyébként nem hívőként kértek, hogy valamilyen emléket szerezzek nekik, ha tudok. Különleges
találkozásokban volt részem, amik az életem különböző szakaszait ölelték fel, kezdve a volt középiskolai osztálytárssal, 17 éve nem látott kollégával, különböző múltbeli és jelenlegi közösségek tagjaival, hittanostársak rokonaival, együtt ebédelni Robi atyával… Nem könnyű megfogalmazni milyen erősen jelent meg bennem ettől az egység érzése, Isten gondoskodó szeretete. Értelmet nyert, hogy iszonyatosan rossz az arcmemóriám. Nem ismertem meg a püspököket, jelentős egyházi személyeket, közjogi méltóságokat, számomra mindenki ember volt, akik mind ugyanazt akarják – részt enni ezen a világméretű eseményen. Sok-sok önkéntessel dolgoztam együtt, akik mind külön csoda voltak. Cégvezető és takarító, diák és egyetemi tanár ugyanazzal az alázattal végezte ugyanazt a feladatot. Volt, aki egész hétre szabadságot vett ki, hogy önkénteskedhessen, volt, aki munka, iskola, egyetem előtt/után/helyett jött. Jó lenne többet tudni róluk, újabb közös élményeket szerezni, tudni, hogy az életük hogyan alakul tovább, ismerve azt, amiben éppen voltak. Vajon találkozom velük majd újra? A legnagyobb hatással rám talán az volt, ahogy a pillanatban tudtunk élni, és egymást támogatni, hinni abban, hogy mindent kisimogat majd a Lélek. És mikor megtörtént, összenézni, majd ujjongani efelett. Lackfi János szavait használva, a Patás keményen küzdött, gáncsot vetett, ahol csak tudott. Voltak dühös emberek, lehetetlen helyzetek. A technika összekevert jegyeket, a hatósági intézkedések sokakat több órás várakozásra kényszerítettek, a misén többeknek kilométereket kellett gyalogolni. Volt, aki feladta. És volt, akivel összenevettünk, hogy reméljük, a mennyországba könnyebb lesz bejutni, mint a Kongresszus programjaira….

….Nem lettem okosabb a szolgálattól. De megtapasztaltam azt, amilyen módon az Eucharisztia összeköt minket, egymáshoz vonz, és valamilyen titokzatos módon felemel Istenhez. Hála és dicsőség legyen érte az Úrnak!”

2021-12-12

Hírek Lelkiség

Tanúságtétel

Mint ismeretes, 2021. november 6-án Főtisztelendő Marton Zsolt akolitussá avatta egyházközségünk egyik tagját, Bicsák Pétert, aki feleségével 2 gyermeket nevel. Az alábbiakban ő osztja meg tapasztalatait velünk.

“Óriási öröm számomra, hogy akolitusként szolgálhatok. Nagy ajándékként élem meg e szolgálatot, valamint az avatásig vezető két felkészítő évet. E felkészítő két év alatt a különböző előadók által Isten formált engem, hitem tovább mélyült, valamint még jobban megszerettem Katolikus Anyaszentegyházunkat. Laikusként az oltárnál szolgálni nagy-nagy ajándék, mindig azt érzem, hogy ilyenkor megáll az idő, Jézussal vagyok az utolsó vacsora termében, lelkileg teljesen megélem az Evangéliumot. Krisztus szavai ma is élő valóság, az Oltáriszentségben nekünk adott teste és vére valódi orvosság. Saját, megélt tapasztalataimból tanúsíthatom! A két éves képzés sok-sok kegyelemmel ajándékozott meg: szentségimádások férfiközösségben, a csend erejének (újra) felfedezése, megélése és ez által Isten meghallása. Új barátokat szereztem, megtapasztaltam Egyházunk szépségét, kincseit, a közösség erejét. Úgy érzem, hogy sokat változtam, Isten, papok, egyházi szolgálattevők és társaim által. Jobb emberré váltam! Óriási öröm a Katolikus Egyház tagjának lenni, valamint szolgálatot vállalni!” (Bicsák Péter)

Egyházközségünkben többen is szolgálnak ebben a tisztségben, kérjük a kedves testvérek imáit értük, hogy tevékenységüket Isten szándéka szerint tudják végezni. (Robi atya)

2021-11-21