Kedves Mindnyájan!
Hosszú idő elteltével, Isten kegyelméből újra lesz Szentlélek-Szeminárium a Szentlélek-templomban. Nagy szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt, és Lélekben megújulni vágyót. 2024. március 19-től 10 héten át minden kedden este 19-21 óra között lesznek a szemináriumi alkalmak. Minden alkalmat más előadó tart majd, lesz mindig dicsőítés és kiscsoportos beszélgetés is.
A szeminárium elköteleződést jelent. Minden alkalmon részt kell venni, vállalni kell a napi 15-20 perc imát a Szentírással, amihez elmélkedést is kapunk. A szemináriumon nem csak a plébánia hívei vehetnek részt, hívhattok ismerőst, barátot is. Nem akadály az sem, ha régebben részt vettél már Élet a Lélekben szemináriumon. Jelentkezni az alábbi linken lehet, illetve szükség esetén Bulik Erikánál a papír alapú jelentkezési lapot kitöltve. Jelentkezési határidő: március 10.
Szeretettel, Robi atya és Lelkes szervező csapat tagjai
Kérdéseiteket a szentlelekszeminariumveres@
Végül álljon itt egy tanúságtétel. Patkás Beatrix, közösségünk tagja Dunakeszin vett részt a plébániáról ötödmagával a Szemináriumon. Mindannyiuk számára különleges ajándékokat hozott ez a 10 hét, Bea így írt nekünk róla:
Kedves Testvérek!
Azért mentem el a Szentlélek Szemináriumra, mert szerettem volna jobban megismerni Isten 3.
személyét, a Szentlelket. Tudtam azt is, hogy a közeljövőben most van rá esélyem. Babánk születése
után egy darabig elfoglalt leszek. Számomra legmeghatározóbb az életgyónásra való felkészülés volt. Őszintén szólva, egyáltalán nem
fűlt hozzá a fogam … nehezen ültem neki. Valahogy mégis rávettem magam, kértem a Szentlelket,
hogy jöjjön, segítsen ebben a feladatban. Nagy is volt a meglepetésem, amikor Szentlélek egyből a
segítségemre sietett, ugyanis ahogy elkezdtem átgondolni az életemet gyermekkoromtól fogva,
szinte folyamatosan jöttek fel az emlékek, amit már réges-régen elfelejtettem, vagy éppenséggel
akkor tudtam meg, hogy hűű, hát ez sem volt egy szép dolog tőlem, megy a listára.
Amikor kezdtem a végére érni a gondolataimnak, elmélkedéseimnek és végigolvastam a több
oldalból álló élettörténetemet, a gyermekkori nehézségeimből következett bűneimet, majd fiatalkori,
már önállóbb döntéseimből elkövetett bűnöket, akkor amit megtapasztaltam még ott a szobában,
Isten jelenlétében az őszinte bűnbánaton kívül, az a vég nélküli Hála volt. Akkor állt össze a kép, hogy
a Lélek engem hányszor megmentett, főleg fiatal felnőtt koromban a legrosszabb, számomra
legkárosabb döntésektől, cselekedetektől, amik már súlyos következményeket vonhattak volna
maguk után. Voltak családi nehézségeim, ami miatt rossz társaságba keveredtem, nagyon könnyen
elkallódhattam volna … Mindez világos, hogy nem saját bölcsességem: Isten tartott meg végig.
Nem jövök élő hitű családból, azonban testvéremmel ketten kisiskolásként szüleink nélkül
templomba kellett járnunk. Nem szerettük ezeket a vasárnapokat. De ott hallottam Istenről. Nem
ismertem Őt, de az átjött, hogyha kérjük, Ő megsegít. Ez megmaradt bennem, talán egy fél
mustármagnyi hitre szert tettem, és bármi pácba kerültem, Őt szólítottam meg, Hozzá imádkoztam,
persze mindig a bajban. Ennyi hit elég volt Istennek, hogy elküldje Szentlelkét, és én meghallottam
szívemben az Ő sugallatait, jóval a megtérésem előtt.
Rossz döntéseket szinte minden nap hozok most is, de így, hogy megismertem a bennem lakó
Szentlelket a Szeminárium alatt, erős az igyekezetem, hogy jobb legyek, jó dolgokat cselekedjek,
törekszem rá, hiszen annyi ajándékot kaptam már Tőle. Aki úgy szeret engem.Szeretettel, Patkás Beatrix
