Kedves Testvérek!
2016-ban, amikor átadásra került új templomunk (és a felújított plébániaépület), kicsit (vagy nem is kicsit?) új élet kezdődött mindannyiunk számára. Számomra kétszeresen is, hiszen Zsolt atya hívására azon a nyáron kezdtem el ezekben a csodás új épületekben dolgozni. Nagy ajándék volt számomra, hogy azon a helyen tölthettem a munkaidőmet, amely a lelkemnek oly kedves (a templomban, hiszen a munkámnak ez is állandó helyszíne volt).
A tevékenységek, melyeket végeztem, nekem mindig a lehetőséget jelentették. Olyan lehetőséget, amely által „hivatalból” tehettem azért, hogy egyházközségünk közössége élőbb legyen; segítve a kapcsolódásokat – Istenhez és egymáshoz. Mindig is ezt tekintettem a feladatköröm elsődleges céljának. Bízom benne, hogy valóban hozzá tudtam tenni valamit ehhez a – pozitív irányú – folyamathoz. Köszönöm mindannyiótok bizalmát, és azt a közvetlenséget, amely által mindent meg tudtunk beszélni, és közösen tudtuk előre mozdítani az éppen adódó tennivalókat, programokat, lelki tartalmakat! Én mindig úgy éreztem, és örömmel töltött el, hogy együtt-működünk. (Bocsánat azért, ha mégis előfordult volna olyan, hogy én nehezítettem meg valamit – soha nem állt szándékomban!)
Június elsejétől visszatérek az „egyszerű hívők” sorába. A templomban, a programokon (azok szervezése, lebonyolítása során is) továbbra is ugyanúgy találkozunk, de már kizárólag, mint az egyházközség tagja leszek jelen, a hivatali ügyekben már nem én leszek az illetékes. Hálás vagyok az Úrnak ezért a hét évért, hogy ilyen formában is tehettem veletek együtt -remélem- a jót és -remélem- mindannyiunkért.
Wirth Beáta
