„Aki szeretetben él, Istenben él és Isten őbenne” 1Jn 4,16
Kedves János atya! Hálás szívvel megköszönjük a Jó Istennek, hogy ajándékba adott nekünk téged. 2012-2016-ig szolgált itt a Veresegyházi plébánián káplánként.
Ebben a levélben szeretnénk kifejezni, hogy milyen jó, hogy megismerhettünk!
Közvetlen, humoros jelenléted mindig fel tudta vidámítani a szívünk. Lelkesen tanítottál arra minket, hogy Isten szeretete mennyire közel van hozzánk. Azt kérted, hogy a Szentmisében való részvételünk figyelemmel és áhítattal teli jelenlét legyen. Ha a meghalt testvéreinkért volt gyászmise, mindig elmondtad, hogy a legteljesebben itt a szentmise áldozatban találkozhatunk velük újra és újra. Szívesen tanítottad a gyerekeket, fiatalokat és a felszabadult játékban is egy voltál velük. Szívügyed volt a betegek látogatása, még a fájdalommal teli szenvedés hordozóit is meg tudtad nevettetni. Szívesen vállaltál és meghallgattad, nemcsak lelki beszélgetésben, aki hozzád fordult. Volt olyan pillanat, hogy megajándékoztad te is őszinte megnyílással a beszélgetésben hozzád fordulót. Megosztottad örömeidet és nehézségeidet egyaránt, ez olyan mély szeretet kapcsolat lehetőségét nyitotta meg számunkra.
“Isten legközelebb hozzánk az Őt szerető emberek szívén keresztül jön”
Igen, ezt élted elénk, közben arra is megtanítottál életeddel, hogy merjük kimondani a másiknak: Jó, hogy vagy, különleges vagy, szeretlek, bízom benned, ajándék vagy számomra. Hiszen ezzel számára kinyitjuk az Isten Szeretetének megtapasztalását és a kölcsönös szeretet által, együtt növekedhetünk a hit útján is.
Egy lelkigyakorlatról hazatérve egyszer azt a házi feladatot kaptuk, hogy rajzoljunk egy kis keresztet azoknak a homlokára, akikkel találkozunk. Ilyenkor lelkes az ember és én is próbáltam ezt megtenni, igen ám, de egy papnak a homlokára? Elmondtam neked, emlékszem ez éppen egy, Augusztus 20. szentmise előtt volt, a templom teli, te meg mondtad: rajta, bátran ne legyél nyuszi, 🙂 azután, jöhetsz a szentbeszédet is megtartani. 🙂 A humorod nagyon ember közelivé tette jelenléted. Azt hiszem az életpéldáddal, te a szívünkre rajzoltál kis keresztet, és elénk élted Jézus Krisztus Jelenlétét, Aki a főpap, az oltár, a bárány, és teljesen szétosztja önmagát, értünk. „Nagyon magasra dobtad a labdát”, hát’ van még mit tanulnunk, hogy mi is ilyen egyszerű, de nagyszerű Krisztusban vonzó életet éljünk. Hiszen, a krisztusi ember hivatása pont ez – életformája az Őáltala, Ővele és Őbenne lévő és jelenlévő élet – amely szétosztja önmagát, hogy ajándékká válhasson mások számára. Köszönjük a szeretetedet, és hogy Krisztusnak értünk adtad önmagad, hogy így Jó Ajándék lehess számunkra Őt adva.
Aznap, amikor a baleset történt, arról szól a szentbeszéd, ha valaki megnyílik felénk és megosztja, ami benne van, olyan mintha a szívéből adna egy darabot. Mi tudjuk-e ezt az ajándékot kincsként fogadni? Hazafelé jövet gyönyörű szivárvány volt a felhők között, eszembe jutott Reményik Sándor: Szivárvány c. versének egy részlete,
“Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, –
Ennek a hídnak hídpillérje nincsen,
Ezt a hidacskát maga az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát.”
Olyan mintha, a te üzeneted lenne a Mennyországból, ilyen szép és sokszínű, gyengéd és finom, emberi kézzel nem megfogható, ajándékba lehet kapni, ez Isten Szeretetének érintése életünkben. A teljes valóságának leírhatatlan szépségét te már szemlélheted odaát. Ez az életcél, mindannyiunk útja oda megérkezni, és ha a kölcsönös szeretetet megéljük, így lehetünk híd egymás számára is. Köszönjük, hogy életeddel erre tanítottál minket! Útravalóul talán az kívánnád mindannyiunknak: hogy életünkkel próbáljunk úgy Jelen lenni egymás számára, hogy az Ő Szeretetét tükrözzük, így láthatóvá válik az Ő Jelenléte közöttünk és bennünk. Találkozunk! 🙂
Tudjuk, hogy hordozol bennünket az Örök Jelenlétben 🙂 Ámen. (Margitka)
(Lugosi Margit katekéta megemlékezése)
