Jézus Krisztus földi életében példát adott nekünk a hazaszeretetről is. Amikor Jézus nem sokkal halála előtt Jeruzsálembe érkezik, akkor megáll a város előtt, és megsiratja. (Mindössze két helyen szerepel az evangéliumokban, Jézus ilyen módon juttatta kifejezésre érzelmeit). Azért sír, mert előre látja, hogy mi fog történni vele. Néhány év múlva (70-ben) a római hadsereg porig rombol mindent: „Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” (Lk 19, 41-44) Jézus szereti a hazáját, szereti a fővárost is, Jeruzsálemet, és ezért még sírásra is fakasztja, amikor annak jövendő sorsára gondol. De Jézus hazaszeretete nemcsak ebben merül ki, hanem azt is megmondja, hogy mi a megmaradásának a titka. Jeruzsálemnek azért kell elpusztulnia, mert nem ismerte fel meglátogatásának idejét, amikor Isten látogatta meg az ő népét, azaz Jézus földre jött értük, és ott járt közöttük. Ha meg akarunk maradni, és magyar hazánkat meg akarjuk tartani a pusztulástól, akkor olyan hazaszeretetre van szükség, amely felismeri meglátogatásának idejét, felismeri Krisztust, aki itt van közöttünk Lelke által ma is.
Ha megmaradunk a hitben, ha ápoljuk kapcsolatunkat Jézussal, ha az evangélium szerint rendezzük be életünket, akkor van jövője a nemzetünknek és magyar hazánknak is. A megmaradás és a lelki megújulás csak Krisztus által lehetséges. Krisztus azért jött, hogy bennünket az önfeláldozó szeretetre tanítson meg. Jézus azért jött, hogy meghaljon értünk emberekért, és ezáltal biztosítsa nekünk az utat Mennyei Atyánkhoz. Jézus példát ad, az igazi, önzetlen szeretetre, az odaadásra. Az igazi adni tudás, az amikor önmagunkat tudjuk adni másoknak és másokért. Ezt tették mindazok, akik a magyar történelemben nemzetünkért áldozták életüket. Akkor történhetnek nagy dolgok egy nemzet életében, egy település életében, egy egyházközség életében, amikor olyan emberek vezetnek és munkálkodnak, akik önmagukat áldozzák a közösségért. Ez a jövő záloga. Ez a lelkület vezessen mindnyájunkat ott, ahol élünk és dolgozunk.
Robi atya