Közeledik régi templomunk, és egyben egyházközségünk védőszentjének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek az ünnepe. Egyházunk ezen a napon Jézusnak az ellenségszeretetről szóló tanítását idézi fel a liturgiában.
Isten törvénye más, mint az emberé. Egyetlen meghatározása van, és ez a szeretet. Az ember sorra gyártja a törvényeket, de a szeretet helyett az igazságra alapoz. Végül pedig azt tapasztaljuk, hogy szeretet nélkül pont az igazságtól távolodunk, és minél több törvényt hozunk, annál nagyobb káoszt teremtünk. Jézus tanításával és életpéldájával világosan tudtunkra adja, hogy csak a szeretet gyakorlása vezet vissza az Isten alkotta rendhez. Nem pedig a „szemet szemért, fogat fogért” törvénye. Vajon ha Isten ilyen igazságosság szerint ítélne meg minket, remélhetnénk-e, hogy érdemesnek talál az üdvösségre? Biztosan nem. Jézus szeretet-törvénye az igazságosságot kegyelemmé, megbocsájtássá emeli. Ha Ő ezt ingyenes ajándékaként adja, nekünk is így kell cselekednünk embertársainkkal.
Jézus figyelmeztet, hogy ne szálljunk szembe a gonosszal. Sőt azt kéri, hogy „aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat”. Vajon mit ért ezalatt? Jézus túlzásainak, fokozásainak nagy jelentősége van. Itt az, hogy semmiképp se használjuk azt az eszközt – a sátán eszközét -, amit velünk szemben alkalmaznak.
Vannak példaképeink, akik a megbocsájtást hősi fokban tudták gyakorolni. Ilyen példakép Árpád-házi Szent Erzsébet, az egyik legkedvesebb szentem. Nem vakította el a rang, a hírnév. Istenhez való közelsége fiatal kora ellenére bölccsé tette. Felismerte, hogy milyen adományokban bővelkedik az élete, és meglátta, hogy miben szenvednek hiányt embertársai. Egész életében a szegények javára tevékenykedett, megosztva mindenét, amije csak volt. Meglátta a másikban Krisztust, bennük őt szolgálta. Ugyanakkor azonosult is vele. Amikor férje halála után anyósa kidobta Wartburg várából, karácsony szent éjszakáján, egy disznóólban húzta meg magát. Nem szidta sem Istent, akiért élt, sem férjének rokonait, akik kitaszították. Az Egyház hálaadó imádságát, a Te Deumot énekelte fennhangon, amiért ugyanabban a sorsban osztozhatott, mint amit Jézus élt meg csecsemőként, a betlehemi éjszakában. Az ő szép ünnepén tekintsünk Szent Erzsébetre, mint példaképünkre! Követéséhez kérjük segítségül a Szentlélek kegyelmét! Így válhatunk képessé a szeretet törvénye szerint élni, és érdemessé az örök életre!
Robi atya
