Vannak olyan fogalmaink, amelyek mára szinte kikoptak a szóhasználatunkból. Sokszor azért, mert előbb már a viselkedésünkből koptak ki, maradtak el. Ilyen szó az irgalom is. Bár vannak hasonló fogalmaink, mint pl. megbocsájtás, adakozás, vagy segítségnyújtás, de ezek mégsem ugyanazt jelentik. Irgalom nélkül valami hiányzik belőlük. Ha valaki ellenünk vét, meg lehet bocsájtani anélkül is, hogy ugyanazzal a szeretettel néznénk rá, mint előtte. Vagy lemondhatunk valamilyen javunkról, pénzünkről, odaadhatjuk szegényebb embertársainknak anélkül, hogy örülnénk az örömüknek. Az irgalomnak azonban más az indítéka. Aki irgalmas a másikhoz, azt őszinte, mély szeretet vezérli.
A mai vasárnap: irgalmasság vasárnapja. Ezen a napon kiemelten is megemlékezünk Isten irgalmáról. Egy történet jut eszembe erről: Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát megütötte a másikat. A megbántott, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:
„Ma a legjobb barátom megütött engem!”
Mentek tovább a sivatagban. Egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldokolni kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
„Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!”
Az a barát, aki megsértette, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
– Mikor megütöttelek, homokba írtad, hogy megbántottalak. Most meg kőbe vésted amikor megmentettelek. Miért?
A másik azt válaszolta:
– Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy soha ne menjen feledésbe!
Jézus megbocsájtása is ilyen felénk. Ő úgy néz a bűneinkre, mintha meg sem történt volna. Nem marad tüske benne, ahogy bennünk szokott. Az Ő megbocsájtása végleges és tökéletes. Ha jót teszünk, örökre érdemeket szerzünk. Jézus nem számít átlagot, mint ahogy az iskolában a tanárok. Jézus csak az érdemeinket jegyzi, és kész eltörölni, elfeledni a mulasztásainkat, vagy a bűneinket.
De miért is? Igazság az, ha azt kapjuk, amit érdemlünk. Ez volna a bűneinkért járó büntetés. Irgalom az, amikor többet kapunk, mint amit érdemlünk. Ez lehetne a megbocsájtás. Kegyelem viszont az, amikor megkapjuk azt is, amit nem érdemlünk. Ez pedig nem más, mint az örök élet, aminek mérhetetlen drága ára volt Jézus keresztáldozata.
Robi atya
