Csodálatos ünnep egyházunkban Mindenszentek napja. Ezen a napon a menny és a föld összeér. Hiszen azokról az emberekről emlékezünk meg, akik földi vándorútjuk végén, hitünk szerint eljutottak az emberiség végső céljához, Örök Otthonunkhoz, magához az Istenhez. Nemcsak ismert szentek, de névtelen ismeretlenek sokasága az, akiket az egyház példaképül állít elénk. Ők mindannyian Isten dicsőségét, és a jó végső győzelmét hirdetik. Előttünk járva példát adtak arra, hogy itt a földön a legfontosabb feladatunk Isten akaratának teljesítése. Az ember abban éri el legmagasabb fokú és legteljesebb szabadságát, ha úgy dönt, Istent szolgálja és megteszi az ő akaratát, vagyis azt az életet éli, amit az Úr számára tervezett. Isten akarata sugallatokban, inspirációkban, a lelkiismeret szavában és más személyeken keresztül mutatkozik meg, ahogy az Úr leginkább el tud jutni az egyes ember szívéhez. A szentek felismerték életükben Isten rájuk vonatkozó akaratát, és ezen az úton jutottak el az életszentségre. A II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy Isten minden embert meghív az életszentségre, amely minden élethivatásban megvalósítható.
Ennek a vándorútnak a végére, ha úgy tetszik próbatétel végére a halál pillanatában jutunk el. A halál keresztény szemlélete azt mondatja velünk, hogy az élet „túléli” a halált. Jézus Krisztus halála és feltámadása a bizonysága ennek. Földi életük végéhez eljutott testvéreink számára az érdemszerzés ideje lejárt. Nem tudjuk sorsukat, de él bennünk a remény, hogy találkozunk velük az örökkévalóságban. És éppen azért, mert számunkra ismeretlen világba érkeztek, imádkozunk értük. Szentmisék, és imádságok felajánlásával segítjük őket ahhoz, hogy a tisztítóhely elszenvedése után mielőbb eljussanak az örök életre. Ezért van értelme az értük mondott imáknak.
Mi pedig a zarándokló egyház tagjaiként kérjük minden szentnek a közbenjárását, hogy hittel és bizalommal járjuk végig életünk útját. Hit és bizalom abban az Istenben, aki hazavár bennünket a mennyei örökségbe: alapvetően ezt jelenti a keresztény élet, amire hivatottak vagyunk.
Robi atya
