Magyarországi Szent Erzsébet 1207-1231
Ma is élő világosság
Ez a címe annak az életrajznak Szent Erzsébetről, melyet egy francia szerző René Lejeune, sok egyetemi címe, rangja közül most hadd említsem a számomra legfigyelemreméltóbbat: tíz gyermek édesapja, írt.
Szent Erzsébet életének legendái hála Istennek szárnyalnak az egész világon át, ismerjük a rózsa csodát, számtalan gyönyörű művészeti alkotáson képeskönyvként is elénk tárulkozik, ismerjük a leprás csodáját. Ám ez a szerző mégis finom lelki történésekre, egészen misztikus élményekre is hivatkozik, melyeknek gondosan utánajárt és valóban a mai embernek is lelki üzeneteket hordoz.
Wartburg várában töltött gyermekkoráról keveset tudunk. Erre az időre esik, amikor 1214-ben anyját, Gertrúd királynét Magyarországon egy nemesi lázadás alkalmával meggyilkolják. A történetet a Bánk bán drámájából ismerjük. Ám abban az időben nem volt internet, sem telefon, a hírt Erzsébet álmában kapja: „Gyermekem, megszűntem élni. Iszonyatosan szenvedek. Ez a büntetés rossz gondolataimért és rossz szándékaimért. Eltékozoltam a rendelkezésemre álló időt. Imádkozz Istenhez, hogy rövidítse meg szenvedéseimet és fogadja el ártatlan halálomat engesztelésül bűneimért.” – hallja édesanyja jól ismert, számára kedves hangját.
Erzsébet könnyekben ébred fel és gyermeki lelke minden buzgóságával nekifog imádkozni. Rövid idő múlva anyja ismét megjelenik álmában és ezek a szavak hallatszanak: „Imád kiszabadított engem. Íme, úton vagyok az örök élet felé.” Valóban ezt álmodta a gyermek vagy a középkori szentek tisztelete színezte ki a lelkek épülésére? Nem tudjuk ellenőrizni, a történelmi adatok azonban ismertek Gertrúd életéről és halálának körülményeiről. Ugyanebbe a titokba enged mégis bepillantást egy másik misztikus élmény, amely során Erzsébet felfedezte, hogy a halottak nem haltak meg, hanem tovább élnek az érzékelhető valóság felett azzal az intenzitással, amivel életük megpróbáltatásait viselték és megadatik az élőknek, hogy velük kapcsolatba lépjenek.
Erzsébet természetfölötti rajongással vonzódott Szent Jánoshoz, a szeretett tanítványhoz, aki közvetlenül megtapasztalta Jézus Szívének dobbanásait. Ártatlan játék volt az udvarban, hogy a kislányok sorshúzással védőszentet választottak maguknak. Erzsébet Szent Jánost húzta… Még kétszer megismételte a húzást, hogy saját magának is bebizonyítsa, nem a véletlen, hanem Isten maga akarta így. Két kiválasztott lélek találkozása ez, akik Istenért lángoltak.
Sok eseményt, lélekemelő csodát vagy mindent elsöprő házassági szerelmüket Lajos őrgróffal lehetne kiemelni ebből a nagyon lelki életrajzból, ám most az Irgalmasság Jubileumi Szentévének küszöbén mégis a szentek közösségének itt leírt megélt tapasztalatát idézném fel.
A Jubileum lehetőséget ad, hogy akár az év minden napján teljes búcsút imádkozzunk ki a lelkek számára, akik Gertrúdhoz hasonlóan szenvednek és könyörögnek imáinkért, akár meghalljuk, megálmodjuk vagy nem. Ebben a Szentévben akár minden nap lehetőségünk van egy lelket kiimádkozni a szenvedés helyéről, elsegíteni Isten boldog ölelő szeretetébe, az örök életbe. Ennek számtalan lehetősége a zarándoklatok, a szent kapukon való átlépés, de egyszerűen az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása is. A kegyelem állapotában kell lennünk, ha szükséges, ezt gyónással érhetjük el, azon a napon szentáldozáshoz járulunk, elimádkozzuk hitünk megvallását és imádkozunk Ferenc pápa szándékára az Egyház és az egész világ javára. Árpád-házi Szent Erzsébet lehet a társunk, hitünk megerősítője ebben a szent gyakorlatban.
1231 november elején felszínes álomban különleges szavakat hallott Erzsébet egy végtelenül gyöngéd hangtól: „Íme, elérkezett az idő, szolgálóm, hogy jutalmat kapj a szegénységért és nyomorúságért, melyet miattam vettél magadra. Jöjj, szeretett választottam, Jegyesem, jöjj az örökkévalóság trónjára, melyet az Atya szeretetében az idők kezdete óta Neked készített!”
Csillag Éva
Szent Erzsébet a szegények között
Szent Erzsébet imája (a kereszt előtt)
Szent Erzsébet kiűzése Wartburg várából
Szent Erzsébet Te Deumot imádkozik
